(1)

A szigorú prudenciális követelmények szerves részét képezik azon szabályozói feltételeknek, amelyek mellett a pénzügyi vállalkozások szolgáltatásokat nyújtanak az Unióban. A befektetési vállalkozások és a hitelintézetek prudenciális kezelése és felügyelete az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) és a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) hatálya alá tartozik, míg az engedélyezésükkel és a rájuk vonatkozó egyéb szervezeti és magatartási előírásokkal kapcsolatos rendelkezéseket a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) határozza meg.

(2)

Az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv szerinti, hatályos prudenciális szabályozás alapját főként a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által a nagy bankcsoportok vonatkozásában megállapított nemzetközi szabályozói standardok egymást követő kiadásai jelentik, ezért e szabályozás a befektetési vállalkozások nagy száma esetében csak részben kezeli a szerteágazó tevékenységekhez kapcsolódó sajátos kockázatokat. Ezekkel a befektetési vállalkozásokat érintő sajátos veszélyekkel és kockázatokkal ezért külön kell foglalkozni, megfelelő és arányos uniós szintű prudenciális szabályok révén.

(3)

Azok a kockázatok, amelyeket maguk a befektetési vállalkozások viselnek, illetve amelyeket az ügyfeleik és a működésük területét jelentő szélesebb piacok számára jelentenek, a tevékenységük jellegétől és volumenétől függenek, többek között attól is, hogy a befektetési vállalkozások az ügyfeleik megbízottjaiként járnak-e el, és maguk nem részei-e az ebből következő ügyleteknek, vagy pedig a kereskedésben megbízóként lépnek-e fel.

(4)

A megbízható prudenciális követelményeknek biztosítaniuk kell, hogy a befektetési vállalkozásokat szabályosan és az ügyfeleik érdekeinek megfelelően irányítsák. A követelmények kialakításakor figyelembe kell venni, hogy a befektetési vállalkozások és ügyfeleik esetlegesen túlzott kockázatokat vállalhatnak, valamint azt, hogy a befektetési vállalkozások által vállalt, illetve előidézett kockázatok különböző mértékűek. A prudenciális követelmények meghatározásakor ugyanilyen mértékben törekedni a befektetési vállalkozásokat sújtó aránytalan adminisztratív terhek kiszabásának elkerülésére.

(5)

Az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv alkotta keretből következő számos prudenciális követelmény célja a hitelintézeteket érintő közös kockázatok kezelése. Ennek megfelelően a jelenlegi követelményeket főként azzal a céllal alakították ki, hogy megőrizzék a hitelintézetek hitelezési kapacitását a gazdasági ciklusokon át, valamint hogy megvédjék a betéteseket és az adófizetőket az esetleges csődtől, nem pedig azzal a céllal, hogy kezeljék a befektetési vállalkozások összes eltérő kockázati profilját. A befektetési vállalkozások nem rendelkeznek jelentős méretű lakossági és vállalati hitelportfóliókkal, valamint nem gyűjtenek betéteket. Annak valószínűsége, hogy csődjük hátrányos hatást gyakorol az általános pénzügyi stabilitásra, alacsonyabb, mint a hitelintézetek esetében. A legtöbb befektetési vállalkozás által viselt, illetve előidézett kockázat tehát lényegesen eltér a hitelintézetek által viselt, illetve előidézett kockázatoktól, ezért e különbségeknek egyértelműen tükröződniük kell az Unió prudenciális keretében is.

(6)

Az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv szerinti, a befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelmények a hitelintézetekre vonatkozó hasonló követelményeken alapulnak. Azokra a befektetési vállalkozásokra, amelyek engedélyének hatálya olyan sajátos befektetési szolgáltatásokra korlátozódik, amelyekre a jelenlegi prudenciális keret nem terjed ki, az említett követelmények alóli számos mentesség vonatkozik. E mentességek annak elismeréséből fakadnak, hogy az említett befektetési vállalkozások nem ugyanolyan jellegű kockázatokat viselnek, mint a hitelintézetek. A jelenlegi prudenciális keret alá tartozó tevékenységeket – többek között pénzügyi eszközök korlátozott alapú kereskedését – folytató befektetési vállalkozások a tőke szempontjából a keret megfelelő követelményeinek hatálya alá tartoznak, de más területeken, így például a likviditás, a nagykockázatok és a tőkeáttétel vonatkozásában mentesülhetnek. Azokra a befektetési vállalkozásokra, amelyek engedélyének hatályára nem vonatkoznak az említett korlátozások, a hitelintézetekre alkalmazandókkal megegyező prudenciális követelmények alkalmazandók.

(7)

A pénzügyi eszközökkel folytatott kereskedés – akár kockázatkezelés, akár fedezet, akár likviditáskezelés céljából, akár az eszközök értékének időbeli változásának irányával kapcsolatos pozíciók felvétele érdekében – olyan tevékenység, amelyet hitelintézetek és befektetési vállalkozások egyaránt folytathatnak, amennyiben engedélyezték számukra a saját számlára történő kereskedést, és amelyre már kiterjed az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv alkotta prudenciális keret. Az egyenlőtlen versenyfeltételek elkerülése érdekében – amelyek e területen a hitelintézetek és befektetési vállalkozások közötti szabályozási arbitrázshoz vezethetnek – az említett szabályokból következő, a kockázat kezelését célzó szavatolótőke-követelményeket ezért szintén és továbbra is alkalmazni kell e befektetési vállalkozásokra. Az említett befektetési vállalkozások konkrét ügyletekben való, kereskedési partnereikkel szembeni kitettsége, valamint az ennek megfelelő szavatolótőke-követelmények szintén a szabályok hatálya alá tartoznak, ezért ezek a követelmények egyszerűsített módon szintén tovább alkalmazandók a befektetési vállalkozásokra. Végül, a jelenlegi prudenciális keret nagykockázati szabályai szintén relevánsak, amikor az említett befektetési vállalkozások kereskedési partnereikkel szembeni kitettsége különösen nagy, és ezáltal rendkívül koncentrált kockázati forrást jelent a befektetési vállalkozás számára a partner nemteljesítése esetén. Az említett szabályok tehát egyszerűsített módon szintén tovább alkalmazandók a befektetési vállalkozásokra.

(8)

A jelenlegi prudenciális keret különböző tagállamokban való eltérő alkalmazása veszélyezteti a befektetési vállalkozások egyenlő versenyfeltételeit az Unión belül. A különbségek abból adódnak, hogy rendkívül összetett feladatot jelent a keretet a különböző befektetési vállalkozásokra az általuk nyújtott szolgáltatások alapján alkalmazni, így egyes nemzeti hatóságok a nemzeti jogban vagy a gyakorlatban kiigazítják vagy észszerűsítik ezt az alkalmazást. Mivel a jelenlegi prudenciális keret nem kezeli a befektetési vállalkozások egyes típusait érintő, illetve általuk jelentett összes kockázatot, egyes tagállamokban bizonyos befektetési vállalkozásokra jelentős többlettőke-követelményeket alkalmaznak. Az e kockázatokat kezelő egységes rendelkezéseket kell kialakítani a befektetési vállalkozások harmonizált prudenciális felügyeletének biztosítása érdekében Unió-szerte.

(9)

Külön prudenciális szabályozásra van tehát szükség azon befektetési vállalkozások tekintetében, amelyek a méretük vagy a más pénzügyi vagy gazdasági szereplőkkel való összekapcsoltságuk alapján nem minősülnek rendszerszinten jelentősnek. A rendszerszinten jelentős befektetési vállalkozásokra ugyanakkor továbbra is az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv alapján fennálló jelenlegi prudenciális keretnek kell vonatkoznia. E befektetési vállalkozások a befektetési vállalkozások olyan részhalmazát képezik, amelyre jelenleg is az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv alkotta keret alkalmazandó, és amelyre nem vonatkoznak az annak fő követelményei alóli célzott mentességek. A legnagyobb és leginkább összekapcsolt befektetési vállalkozások a jelentős hitelintézetekéhez hasonló üzleti modellekkel és kockázati profilokkal rendelkeznek. „Bankszerű” szolgáltatásokat nyújtanak, és jelentős léptékben vállalnak kockázatokat. Ezenfelül a rendszerszinten jelentős befektetési vállalkozások elég nagyok ahhoz, hogy a nagy hitelintézetekhez hasonló veszélyt jelentsenek a pénzügyi piacok stabil és szabályszerű működésére, illetve olyan üzleti modellekkel és kockázati profilokkal rendelkeznek, amelyek a nagy hitelintézetekhez hasonló veszélyt jelentenek a pénzügyi piacok stabil és szabályszerű működésére. Ezért e befektetési vállalkozásoknak továbbra is az 575/2013/EU rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben rögzített szabályok hatálya alá kell tartozniuk.

(10)

Az azon befektetési vállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás során, amelyek a méretük vagy a más pénzügyi vagy gazdasági szereplőkkel való összekapcsoltságuk alapján nem tekintendők rendszerszinten jelentősnek, figyelembe kell venni a különböző típusú befektetési vállalkozások sajátos üzleti gyakorlatait. Az ügyfelek, a piacok, illetve a befektetési vállalkozások rendezett működése számára a legnagyobb valószínűséggel kockázatot jelentő befektetési vállalkozásokra különösen egyértelmű és hatékony, e konkrét kockázatokhoz igazított prudenciális követelményeknek kell vonatkozniuk. Az említett prudenciális követelményeket a befektetési vállalkozás típusához, az említett típushoz tartozó befektetési vállalkozás ügyfeleinek érdekeihez, illetve azon piacok zavartalan és rendezett működéséhez képest arányos módon kell kialakítani, amelyeken az említett befektetési vállalkozás működik. Enyhíteniük kell a kockázatot az azonosított területeken, valamint elő kell segíteniük azt, hogy amennyiben egy befektetési vállalkozás fizetésképtelenné válik, azt rendezetten és a pénzügyi piacok stabilitásának lehető legkisebb megzavarásával lehessen megszüntetni.

(11)

Az e rendeletben előírt szabályozás nem érintheti a kereskedési helyszíneken kijelölt árjegyzőknek a 2014/65/EU irányelv szerinti azon kötelezettségét, hogy folyamatosan árjegyzéseket tegyenek közzé és jelen legyenek a piacon.

(12)

A méretük vagy a más pénzügyi vagy gazdasági szereplőkkel való összekapcsoltságuk alapján rendszerszinten jelentősnek nem minősülő befektetési vállalkozásokra vonatkozó szabályozásnak egyedi alapon kell vonatkoznia az egyes befektetési vállalkozásokra. Mindazonáltal, a prudenciális követelményeknek az Unióban működő, bankcsoportok részét képező befektetési vállalkozásokra történő alkalmazásának megkönnyítése céljából, valamint annak elkerülése érdekében, hogy meg kelljen szüntetni egyes olyan üzleti modellek alkalmazását, amelyeknek a kockázatai a prudenciális szabályok alkalmazásával már kezelhetők, lehetővé kell tenni a befektetési vállalkozások számára, hogy adott esetben, az illetékes hatóságok jóváhagyásától függően az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv követelményeit alkalmazzák, feltéve, hogy nem szabályozási arbitrázs céljából választják ezt a megoldást. Továbbá, mivel a kis méretű és össze nem kapcsolt befektetési vállalkozások által viselt kockázatok többnyire korlátozottak, lehetővé kell tenni e vállalkozások számára, hogy mentesüljenek a befektetési vállalkozásokra vonatkozó különös prudenciális követelmények alól, amennyiben olyan bankcsoport vagy befektetésivállalkozás-csoport részei, amely ugyanabban a tagállamban rendelkezik székhellyel és tartozik az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv, illetve adott esetben e rendelet és az (EU) 2019/2034 (7) európai parlamenti és tanácsi irányelvszerinti összevont felügyelet hatálya alá, mivel ilyen esetekben az említett prudenciális kereteknek megfelelően biztosítaniuk kell az említett kockázatok kezelését.Annak érdekében, hogy a szabályok tükrözzék a befektetésivállalkozás-csoportoknak az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv alapján történő jelenlegi kezelését, a kizárólag befektetési vállalkozásokból álló csoportok esetében, illetve abban az esetben, ha az 575/2013/EU rendelet szerinti konszolidálás nem alkalmazandó, elő kell írni, hogy az említett csoportok anyavállalatainak a csoport prudenciálisan összevont helyzete alapján kell teljesíteniük az e rendelet szerinti követelményeket. Olyan esetekben, amikor a befektetésivállalkozás-csoport felépítése és kockázati profilja egyszerűbb, az illetékes hatóságok a konszolidáció alternatívájaként azt is előírhatják, hogy a csoport anyavállalatának elegendő tőkével kell rendelkeznie ahhoz, hogy fedezze a leányvállalataiban fennálló részesedéseinek könyv szerinti értékét. Amennyiben a kis méretű és össze nem kapcsolt befektetési vállalkozások biztosítói csoport részét képezik, azt is lehetővé kell tenni a számukra, hogy mentesüljenek a nyilvánosságra hozatali követelmények alól.

(13)

Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a befektetési vállalkozások továbbra is a meglévő szavatolótőkéjükre támaszkodhassanak a befektetési vállalkozásokra vonatkozó különös prudenciális keret szerinti szavatolótőke-követelmények teljesítése céljából, a szavatolótőke fogalommeghatározását és összetételét össze kell hangolni az 575/2013/EU rendelettel. Ez magában foglalja azt, hogy az 575/2013/EU rendelettel összhangban egyes mérlegtételeket – így például a halasztott adóköveteléseket és a más pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott tőkeinstrumentumok állományát – le kell vonni a szavatolótőkéből. A befektetési vállalkozások számára ugyanakkor lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott tőkeinstrumentumok nem jelentős állományát ne kelljen levonniuk, ha az említett instrumentumokat kereskedési célból tartják, a rájuk vonatkozó árjegyzés támogatása érdekében. A szavatolótőke összetételének az 575/2013/EU rendelettel való összehangolása érdekében a különböző szavatolótőke-típusokra vonatkozóan meghatározott arányok e rendelet kontextusában is alkalmazandók. Annak biztosítása érdekében, hogy a követelmények arányosak legyenek a befektetési vállalkozások tevékenységeinek jellegével, nagyságrendjével és összetettségével, valamint könnyen értelmezhetők legyenek a befektetési vállalkozások számára ebben a rendeletben, a Bizottságnak felül kell vizsgálnia, hogy a szavatolótőke fogalommeghatározását és összetételét indokolt-e a továbbiakban is összehangolni az 575/2013/EU rendeletben szereplővel.

(14)

Annak biztosítása érdekében, hogy a befektetési vállalkozások mindig az engedélyezésükhöz szükséges szavatolótőke-szinten működjenek, minden befektetési vállalkozásnak folyamatosan teljesítenie kell egy állandó minimális tőkekövetelményt, amely egyenlő az (EU) 2019/2034 irányelvvel összhangban megállapított, a releváns befektetési szolgáltatások nyújtásának engedélyezéséhez szükséges indulótőkével.

(15)

A minimális szavatolótőke-követelménynek a kis méretű és össze nem kapcsolt befektetési vállalkozásokra való egyszerű alkalmazásának biztosítása érdekében e vállalkozásoknak a következő két összeg közül a nagyobbnak megfelelő szavatolótőkével kell rendelkezniük: az állandó minimális tőkekövetelmény, illetve a megelőző évi tevékenységük alapján számított állandó általános költségek negyede. Azokat a kis méretű és össze nem kapcsolt befektetési vállalkozásokat, amelyek nagyobb elővigyázatosságot szeretnének gyakorolni, és el kívánják kerülni az átsorolással járó hirtelen kilengéseket, nem indokolt megakadályozni abban, hogy a rendeletben előírtnál nagyobb szavatolótőkével rendelkezzenek, vagy a rendeletben előírtnál szigorúbb intézkedéseket alkalmazzanak.

(16)

A kis méretűnek és össze nem kapcsoltnak nem tekinthető befektetési vállalkozások fokozottabb kockázatainak figyelembevétele érdekében az ilyen vállalkozásra vonatkozó minimális szavatolótőke-követelménynek a következő összegek közül a legnagyobbnak kell lennie: a rájuk vonatkozó állandó minimális tőkekövetelmény, a megelőző évi állandó általános költségeik egynegyede, vagy a befektetési vállalkozások tekintetében megállapított kockázati tényezők alapján meghatározott tőkekövetelmények (K-faktorok) összege, amely a befektetési vállalkozások konkrét tevékenységi területein jelentkező kockázatoktól függően határozza meg a szükséges tőkét.

(17)

A befektetési vállalkozások akkor tekintendők a befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelmények szempontjából kis méretűnek és össze nem kapcsoltnak, ha nem nyújtanak olyan befektetési szolgáltatásokat, amelyek magas kockázatot hordoznak az ügyfelek, a piacok vagy saját maguk számára, és ha méretükből kifolyólag kevésbé képesek széles körű negatív hatásokat előidézni a piacok és az ügyfelek számára, amennyiben a tevékenységükhöz kapcsolódó kockázatok realizálódnak, vagy ha fizetésképtelenné válnak. Ennek megfelelően a kis méretűnek és össze nem kapcsoltnak tekinthető befektetési vállalkozások úgy határozandók meg, mint amelyek nem folytatnak saját számlára történő kereskedést, illetve nem viselnek a pénzügyi eszközök kereskedéséből eredő kockázatokat, nem tartják az ügyfelek eszközeit vagy pénzét, a diszkrecionális portfóliókezelés és a nem diszkrecionális (tanácsadó) megállapodások keretében birtokukban lévő eszközök értéke kevesebb mint 1,2 milliárd EUR, azonnali ügyletek esetében napi 100 millió EUR-nál, származtatott termékek esetében napi 1 milliárd EUR-nál alacsonyabb összegben kezelnek ügyfélmegbízásokat, mérlegfőösszegük – a mérlegen kívüli tételeket is beleszámítva – 100 millió EUR-nál alacsonyabb, a befektetési szolgáltatásokból származó bruttó éves bevételük pedig kevesebb, mint 30 millió EUR.

(18)

A szabályozási arbitrázs elkerülése és a befektetési vállalkozásokat arra ösztönző tényezők csökkentése érdekében, hogy úgy szervezzék át működésüket, hogy ne lépjék túl azokat a küszöbértékeket, amelyek felett már nem minősülnének kis méretű és össze nem kapcsolt befektetési vállalkozásoknak, a kezelt eszközökre, a kezelt ügyfélmegbízásokra, a mérlegfőösszegre és a bruttó éves összbevételre vonatkozó küszöbértékeket összevontan kell alkalmazni az ugyanazon csoporthoz tartozó összes befektetési vállalkozás vonatkozásában. A többi feltétel, vagyis hogy a befektetési vállalkozás tartja-e az ügyfelek pénzét, kezeli vagy őrzi-e az ügyfelek eszközeit, valamint hogy kereskedik-e pénzügyi eszközökkel, illetve visel-e piaci vagy partnerkockázatot, bináris jellegű, és nem hagy teret az ilyen átszervezésre, ennélfogva azokat egyedi alapon kell értékelni. A változó üzleti modellek és az általuk képviselt kockázatok folyamatos figyelembevétele érdekében az említett feltételeket és küszöbértékeket nap végi alapon kell értékelni, az ügyfelek pénze tartásának kivételével, amelyet napon belüli alapon kell értékelni, illetve a mérlegfőösszeg és a bruttó éves összbevétel kivételével, amelyeket a befektetési vállalkozás megelőző pénzügyi év végi helyzete alapján kell értékelni.

(19)

A szabályozói küszöbértékeket átlépő vagy az egyéb feltételeknek meg nem felelő befektetési vállalkozások nem tekinthetők kis méretű és össze nem kapcsolt befektetési vállalkozásnak, ezért azokra az egyéb befektetési vállalkozásokra vonatkozó követelmények alkalmazandók, az e rendeletben foglalt különös átmeneti rendelkezésekre is figyelemmel. Ez arra fogja ösztönözni a befektetési vállalkozásokat, hogy üzleti tevékenységüket oly módon tervezzék meg, hogy egyértelműen kis méretű és össze nem kapcsolt befektetési vállalkozásnak minősüljenek. A kis méretű és össze nem kapcsolt vállalkozásnak nem minősülő befektetési vállalkozások kis méretű és össze nem kapcsolt vállalkozássá történő átminősítése tekintetében nyomonkövetési időszakot kell előírni, amelynek során az említett befektetési vállalkozásnak legalább hat egymást követő hónapon át meg kell felelnie a feltételeknek, és a vonatkozó küszöbértékek alatt kell maradnia.

(20)

Valamennyi befektetési vállalkozásnak a K-faktorok olyan csoportja alapján kell kiszámítania a szavatolótőke-követelményét, amely kiterjed az ügyfelet érintő kockázatra (Risk-To-Client, RtC), a piacot érintő kockázatra (Risk-to-Market, RtM) és a vállalkozást érintő kockázatra (Risk-to-Firm, RtF). Az RtC körébe tartozó K-faktorok figyelembe veszik a kezelt ügyféleszközöket és az állandó tanácsadást (K-AUM), a kezelt ügyfélpénzt (K-CMH), az őrzött és kezelt eszközöket (K-ASA), valamint a kezelt ügyfélmegbízásokat (K-COH).

(21)

Az RtM körébe tartozó K-faktor a nettó pozíciókockázatot veszi figyelembe (K-NPR), és az 575/2013/EU rendelet piaci kockázatról szóló rendelkezéseinek megfelelően, illetve – amennyiben az illetékes hatóság ezt lehetővé teszi a befektetési vállalkozások olyan konkrét típusai részére, amelyek klíringtagokon keresztül folytatnak saját számlára történő kereskedést – a befektetési vállalkozás klíringtagja által megkövetelt összes letét alapján kerül kiszámításra (K-CMG). A befektetési vállalkozások számára lehetőséget kell adni arra, hogy a K-NPR-t és a K-CMG-t portfólióalapon egyidejűleg alkalmazzák.

(22)

Az RtF körébe tartozó K-faktorok figyelembe veszik a befektetési vállalkozásnak a kereskedési partnerei nemteljesítésével szembeni kitettségét (K-TCD), az 575/2013/EU rendelet partnerkockázatra vonatkozó egyszerűsített rendelkezéseivel összhangban, a befektetési vállalkozás konkrét partnerekkel kapcsolatos nagykockázati kitettsége vonatkozásában jelentkező koncentrációs kockázatot (K-CON), az említett rendelet kereskedési könyvben megjelenő nagykockázatokkal kapcsolatosan alkalmazandó rendelkezései alapján, valamint a befektetési vállalkozás napi kereskedési forgalmából eredő működési kockázatokat (K-DTF).

(23)

A K-faktorok alapján kifejezett összesített szavatolótőke-követelmény az RtC, RtM és RtF körébe tartozó K-faktorok összege. A K-AUM, a K-ASA, a K-CMH, a K-COH és a K-DTF az egyes K-faktorok körébe tartozó tevékenységek volumenétől függ. A K-CMH, a K-ASA és a K-DTF körébe tartozó tevékenységek volumenét a megelőző kilenc hónap mozgóátlaga alapján kell kiszámítani. A K-COH körébe tartozó tevékenységek volumenét a megelőző hat hónap mozgóátlaga alapján kell kiszámítani, míg a K-AUM körébe tartozó tevékenységek volumenét a megelőző 15 hónap alapján. A szavatolótőke-követelmény meghatározása céljából a volumeneket meg kell szorozni az e rendeletben meghatározott megfelelő együtthatókkal. A K-NPR szavatolótőke-követelmények az 575/2013/EU rendeletből következnek, míg a K-CON és a K-TCD szavatolótőke-követelmények az említett rendelet vonatkozó követelményeinek egyszerűsített alkalmazását jelentik a kereskedési könyvben megjelenő nagykockázatok, illetve a partnerkockázat kezelése tekintetében. A K-faktor összege nulla abban az esetben, ha a befektetési vállalkozás nem végzi az adott tevékenységet.

(24)

Az RtC körébe tartozó K-faktorok olyan helyettesítő értékek, amelyek a befektetési vállalkozások azon tevékenységi területeire vonatkoznak, amelyeken, ha probléma merül fel, az feltételezhetően kárt okoz az ügyfeleknek. A K-AUM azon károk kockázatát veszi figyelembe, amelyek az ügyfélportfóliók helytelen diszkrecionális kezelése, illetve a rossz minőségű végrehajtás miatt érhetik az ügyfeleket, és biztosítékot, valamint előnyöket nyújt az ügyfelek számára a szolgáltatások folyamatosságának fenntartása, az állandó portfóliókezelés és befektetési tanácsadás révén. A K-ASA az ügyfelek eszközeinek őrzésével és kezelésével kapcsolatos kockázatokra terjed ki, és azt biztosítja, hogy a befektetési vállalkozás rendelkezzen az ezen eszközökkel arányos tőkével, függetlenül attól, hogy azok saját mérlegében jelennek-e meg, vagy harmadik fél számláin találhatóak. A K-CMH azon potenciális károk kockázatát veszi figyelembe, amelyek abból eredhetnek, hogy a befektetési vállalkozás rendelkezik az ügyfelei pénzével, figyelembe véve egyrészről azt, hogy ezek az ügyfélpénzek a saját mérlegében jelennek-e meg, vagy harmadik fél számláin találhatóak, másrészről azt, hogy az alkalmazandó nemzeti jog szerinti szabályok rendelkeznek-e az ügyfélpénzek védelméről a befektetési vállalkozás csődje, fizetésképtelensége, illetve szanálása vagy vagyonfelügyelő kirendelése esetén. A K-CMH-ban nem kell figyelembe venni azokat az ügyfélpénzeket, amelyek az ügyfél nevén vannak elhelyezve valamely (letétkezelői) bankszámlán úgy, hogy a befektetési vállalkozás harmadik személy általi megbízás révén rendelkezhet az ügyfélpénzekkel. A K-COH az ügyfélmegbízásoknak (az ügyfél nevében, nem pedig a befektetési vállalkozás nevében történő) a befektetési vállalkozás általi teljesítéséből eredő kár kockázatára terjed ki; ez történhet például az ügyfelek részére nyújtott kizárólagosan teljesítési szolgáltatás részeként, vagy abban az esetben, ha a befektetési vállalkozás ügyfélmegbízások láncolatának része.

(25)

A saját számlára történő kereskedést folytató befektetési vállalkozások esetében az RtM körébe tartozó K-faktor a pénzügyi eszközökre, devizára és árukra vonatkozó pozíciók piaci kockázatával kapcsolatos szabályokon alapul, az 575/2013/EU rendeletnek megfelelően. A befektetési vállalkozások így maguk választhatják meg, hogy az 575/2013/EU rendelet szerinti sztenderd módszert, az alternatív sztenderd módszert vagy a belső modelleket alkalmazzák, amikor az említett két utóbbi módszer nem csupán adatszolgáltatási célból, hanem a szavatolótőke-követelmények tekintetében is alkalmazandóvá válik a hitelintézetekre. Időközben – és legalább e rendelet alkalmazása megkezdésének időpontját követő öt éven keresztül – a befektetési vállalkozásoknak a piaci kockázatok tekintetében az 575/2013/EU szerinti szabályokat (a sztenderd módszert vagy adott esetben belső modelleket) kell alkalmazniuk a K-NPR kiszámítására. Ha azonban az (EU) 2019/876 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) módosított 575/203/EU rendelet harmadik része IV. címének 1a. és 1b. fejezetében meghatározott rendelkezések nem válnak alkalmazandóvá a hitelintézetekre a szavatolótőke-követelmények tekintetében, a befektetési vállalkozásoknak továbbra is az 575/2013/EU rendelet harmadik részének IV. címében meghatározott követelményeket kell alkalmazniuk a K-NPR kiszámítása céljából. Alternatív megoldásként az elszámolási kötelezettség alá tartozó pozíciókkal rendelkező, pénzügyi eszközökkel kereskedő befektetési vállalkozásokra vonatkozó szavatolótőke-követelmény – az illetékes hatóság jóváhagyásától és bizonyos feltételektől függően – a következő összegként határozható meg: a befektetési vállalkozás klíringtagja által megkövetelt összes letét összege, szorozva egy rögzített szorzótényezővel.Ha a K-CMG alkalmazásra kerül, azt elsődleges módszerként kell előírni a befektetési vállalkozásnak a teljes mértékben vagy jelentős mértékben e módszer hatálya alá tartozó kereskedési tevékenységeire vonatkozóan. A befektetési vállalkozás illetékes hatósága azonban azt is engedélyezheti a befektetési vállalkozás számára, hogy részlegesen alkalmazza a K-CMG-re épülő módszert, feltéve, hogy ezt a módszert alkalmazza minden olyan pozícióra, amely elszámolási vagy letétképzési kötelezettség alá tartozik és a K-NPR szerinti három alternatív módszer egyikét alkalmazza az elszámolási kötelezettség alá nem tartozó portfóliókra. Annak biztosítása érdekében, hogy a követelmények arányosak legyenek a befektetési vállalkozások tevékenységeinek jellegével, nagyságrendjével és összetettségével, valamint könnyen értelmezhetők legyenek a befektetési vállalkozások számára ebben a rendeletben, a K-faktorok számítására vonatkozó módszerek alkalmazásának bármely későbbi felülvizsgálata során meg kell vizsgálni azt is, hogy a K-NPR számítását indokolt-e a továbbiakban is összehangolni a pénzügyi eszközökre, devizára és árukra vonatkozó kereskedési könyvi pozíciók piaci kockázatát illető, az 575/2013/EU rendelet szerinti szabályokkal.

(26)

A saját számlára történő kereskedést folytató befektetési vállalkozások esetében az RtF körébe tartozó K-faktorok, azaz a K-TCD és a K-CON a partnerkockázatra és a nagykockázatra vonatkozó, az 575/2013/EU rendeletben meghatározott szabályok egyszerűsített alkalmazását jelentik. A K-TCD a befektetési vállalkozás azzal kapcsolatos kockázatát veszi figyelembe, hogy a partnerek nem teljesítik a kötelezettségeiket tőzsdén kívüli származtatott ügyletek és repoügyletek, értékpapír- és/vagy áru-kölcsönzési vagy -kölcsönvételi ügyletek, hosszú kiegyenlítési idejű ügyletek, értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek, valamint bármilyen egyéb értékpapír-finanszírozási ügylet kapcsán, illetve hogy a befektetési vállalkozás által valamely befektetési szolgáltatáshoz kapcsolódóan kiegészítő szolgáltatásként nyújtott hitel kedvezményezettje nem teljesíti a kötelezettségeit; a K-TCD kiszámításához a kitettségeknek a pótlási költségeken és a potenciális jövőbeli kitettséggel összefüggő többleten alapuló értékét meg kell szorozni az 575/2013/EU rendelet szerinti kockázati tényezőkkel, figyelembe véve a tényleges nettósításból és a biztosítékcseréből eredő kockázatmérséklő hatásokat. A partnerkockázat kezelésének az 575/2013/EU rendelettel való további összehangolása érdekében egy 1,2 értékű rögzített szorzótényezőt és egy hitelértékelési korrekcióhoz (CVA) kapcsolódó szorzótényezőt is alkalmazni kell annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni a konkrét ügyletekben a befektetési vállalkozás partneréhez kapcsolódó hitelkockázat aktuális piaci értékét. A K-CON a koncentrációs kockázatra terjed ki abban az esetben, ha a vállalkozás egyéni vagy erősen összekapcsolt magánszektorbeli partnerrel szembeni kitettsége meghaladja a szavatolótőke 25 %-át, vagy hitelintézettel vagy más befektetési vállalkozással szembeni kitettsége meghalad egy meghatározott alternatív küszöbértéket; kiszámítása az 575/2013/EU rendelettel összhangban az említett küszöbértékeket meghaladó kitettségek vonatkozásában megállapított többlet-tőkekövetelmény alapján történik. Végezetül, a K-DTF azon befektetési vállalkozások működési kockázatait veszi figyelembe, amelyek nagy volumenben folytatnak saját számlára történő vagy saját nevükben ügyfeleik javára végzett, napon belüli kereskedést; e kockázatok forrásai a meg nem felelő vagy működésképtelen belső eljárások, személyek, rendszerek, illetve külső események, a K-DTF értéke pedig a napi kereskedés névleges értéke alapján kerül kiszámításra, kiigazítva a származtatott kamatláb-ügyletek hátralévő futamidejének megfelelően, a szavatolótőke-követelmények emelkedésének korlátozása érdekében, különösen az alacsonyabb észlelt működési kockázatot hordozó, rövid távú szerződések esetében.

(27)

Minden befektetési vállalkozásnak figyelemmel kell kísérnie és ellenőriznie kell koncentrációs kockázatát, többek között ügyfelei vonatkozásában. Ugyanakkor csak azoknak a befektetési vállalkozásoknak kell adatot szolgáltatniuk az illetékes hatóságok részére koncentrációs kockázataikról, amelyekre a K-faktorok alapján minimális szavatolótőke-követelmények vonatkoznak. A származtatott áruügyletekre, kibocsátási egységekre vagy kibocsátáskereskedelmi derivatívákra specializálódott olyan befektetési vállalkozások esetében, amelyek jelentős koncentrált kitettséggel rendelkeznek nem pénzügyi szerződő felek felé, a koncentrációs kockázatra vonatkozó értékhatár a K-CON-t illetően további tőkekövetelmény nélkül is meghaladható, amennyiben ez kereskedelemmel, likviditással vagy kockázatkezeléssel kapcsolatos célokat szolgál.

(28)

Minden befektetési vállalkozásnak rendelkeznie kell belső eljárásokkal likviditási követelményeinek figyelemmel kísérése és kezelése céljából. Az említett eljárások célja, hogy elősegítsék, hogy a befektetési vállalkozások mindenkor rendezett módon működjenek, anélkül, hogy kifejezetten a stresszidőszakra likviditást kellene tartalékolniuk. E célból minden befektetési vállalkozásnak minden időpontban legalább az állandó általános költségei egyharmadának megfelelő összegű likvid eszközöket kell tartania. Ugyanakkor lehetővé kell tenni az illetékes hatóságok számára, hogy a kis méretű és össze nem kapcsolt befektetési vállalkozásokat mentesítsék az említett követelmény alól. Az említett likvid eszközöknek kiváló minőségűeknek kell lenniük, és meg kell felelniük az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (9) felsorolt likvid eszközöknek, valamint az említett felhatalmazáson alapuló rendelet alapján az említetteszközökre vonatkozó haircutoknak. Tekintettel arra, hogy a befektetési vállalkozások likviditásprofiljai különböznek a hitelintézetek likviditásprofiljaitól, a megfelelő likvid eszközök felsorolását ki kell egészíteni a befektetési vállalkozás meg nem terhelt saját készpénzével és rövid lejáratú betéteivel (ezekbe azonban nem számítható be az ügyfelek pénze és az ügyfelek tulajdonában lévő pénzügyi eszközök), valamint bizonyos, likvid piaccal rendelkező pénzügyi eszközökkel. Amennyiben nem mentesülnek a likviditási követelmények alól, a kis méretű és össze nem kapcsolt befektetési vállalkozások, valamint azok a befektetési vállalkozások, amelyek nem rendelkeznek kereskedési vagy jegyzési tevékenységre vonatkozó engedéllyel, likvid eszközként beszámíthatják továbbá a vevőkövetelésekkel kapcsolatos tételeket, valamint a 30 napon belül esedékes díjakat és jutalékokat, feltéve, hogy ezek a tételek nem haladják meg a minimális likviditási követelmény egyharmadát, nem kerültek beszámításra semmilyen további, az illetékes hatóság által előírt likviditási követelménybe, és 50 %-os haircut vonatkozik rájuk.Kivételes körülmények között, és amennyiben ezt haladéktalanul bejelentik az illetékes hatóságnak, lehetővé kell tenni a befektetési vállalkozások számára, hogy likvid eszközeiknek a likviditási követelmény teljesítése érdekében történő monetizálása eredményeként kerüljenek az előírt küszöbérték alá. Az ügyfelek részére nyújtott minden olyan pénzügyi garancia tekintetében, amelynek érvényesítése fokozott likviditási igényt eredményezhet, az ezen garanciák összértékének legalább 1,6 %-ával csökkenteni kell a rendelkezésre álló likvid eszközök értékét. Annak biztosítása érdekében, hogy a követelmények arányosak legyenek a befektetési vállalkozások tevékenységeinek jellegével, nagyságrendjével és összetettségével, valamint könnyen értelmezhetők legyenek a befektetési vállalkozások számára e rendelet hatályán belül, a későbbiekben felül kell vizsgálni a minimális likviditási követelmény teljesítésébe beszámítható likvid eszközök megfelelőségét, többek között azt, hogy azok folyamatosan megfelelnek-e az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendeletben felsorolt likvid eszközöknek, valamint az említett felhatalmazáson alapuló rendelet alapján az említett eszközökre vonatkozó haircutoknak.

(29)

Az új prudenciális szabályozással összefüggésben megfelelő, arányos szabályozói adatszolgáltatási keretet kell kialakítani, amelyet gondosan hozzá kell igazítani a befektetési vállalkozások tevékenységéhez és a prudenciális keret követelményeihez. A befektetési vállalkozások adatszolgáltatási követelményeinek a szavatolótőkéjük szintjére és összetételére, a szavatolótőke-követelményeikre, a szavatolótőke-követelményeik számításának alapjára, a kis méretű és össze nem kapcsolt befektetési vállalkozásnak minősítésre vonatkozó paraméterek szempontjából a vállalkozások tevékenységi profiljára és méretére, továbbá a likviditási követelményekre és a koncentrációs kockázattal kapcsolatos rendelkezések betartására kell vonatkozniuk. A kis méretű és össze nem kapcsolt befektetési vállalkozásokat mentesíteni kell a koncentrációs kockázatra vonatkozó adatszolgáltatási követelmény alól, és e vállalkozásoknak a likviditási követelményekről is csak abban az esetben kell adatot szolgáltatniuk, ha ilyen követelmények vonatkoznak rájuk. Az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (10) létrehozott európai felügyeleti hatóságot (Európai Bankhatóság, EBH) meg kell bízni azzal, hogy a szabályozói adatszolgáltatás részletes tábláinak és szabályainak, valamint a szavatolótőkére vonatkozó nyilvánosságra hozatal formanyomtatványainak további pontosítása érdekében végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozzon ki. Az említett standardoknak arányban kell állniuk a különböző befektetési vállalkozások méretével és összetettségével, illetve figyelembe kell venniük különösen azt, hogy a vállalkozások kis méretű és össze nem kapcsolt befektetési vállalkozásnak minősülnek-e.

(30)

Az átláthatóságnak a befektetők és a szélesebb piacok számára történő biztosítása érdekében a kis méretű és össze nem kapcsolt befektetési vállalkozásnak nem minősülő vállalkozásoknak nyilvánosságra kell hozniuk a szavatolótőke-összegüket, a szavatolótőke-követelményeiket, az irányítási szabályaikat, valamint a javadalmazási szabályzatukat és gyakorlataikat. A kis méretű és össze nem kapcsolt befektetési vállalkozások esetében nem írhatók elő nyilvánosságra hozatali követelmények, kivéve, ha kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat bocsátanak ki, mivel ebben az esetben biztosítani kell az átláthatóságot az említett instrumentumokba befektetők számára.

(31)

A befektetési vállalkozásoknak nemi szempontból semleges javadalmazási politikát kell alkalmazniuk, összhangban az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 157. cikkében rögzített elvvel. Pontosításokra van szükség a javadalmazásra vonatkozóan nyilvánosságra hozott tájékoztatással kapcsolatban. A javadalmazásra vonatkozó, e rendeletben foglalt nyilvánosságra hozatali követelményeknek összeegyeztethetőeknek kell lenniük a javadalmazási szabályok céljaival, nevezetesen azzal, hogy a befektetési vállalkozások kockázati profiljára a szakmai tevékenységük révén jelentős hatással bíró munkavállalók kategóriáinak tekintetében a hatékony kockázatkezeléssel összhangban álló javadalmazási szabályzatokat és gyakorlatot hozzanak létre és tartsanak fenn. Ezenkívül a bizonyos javadalmazási szabályok tekintetében eltérésben részesülő intézmények számára elő kell írni az ilyen eltérésre vonatkozó információk nyilvánosságra hozatalát.

(32)

A befektetési vállalkozásoknak az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv követelményei szerinti rendszerből az e rendelet és az (EU) 2019/2034 irányelv követelményei szerinti rendszerbe történő zavartalan átmenetének elősegítése érdekében helyénvaló megfelelő átmeneti intézkedésekről rendelkezni. Különösen az e rendelet alkalmazásának kezdőnapjától számított öt éven belül azon befektetési vállalkozások számára, amelyeknek szavatolótőke-követelményei e rendelet alapján több mint kétszeresükre emelkednének az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv szerinti szavatolótőke-követelményekhez képest, lehetővé kell tenni, hogy a potenciális emelkedés hatásainak enyhítése érdekében a szavatolótőke-követelményeiket az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv szerinti szavatolótőke-követelményeik kétszeresére korlátozzák.

(33)

Annak érdekében, hogy a meglévő befektetési vállalkozásokhoz hasonló profilú új befektetési vállalkozások ne kerüljenek hátrányosabb helyzetbe, azon befektetési vállalkozások számára, amelyekre korábban nem vonatkoztak az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv szerinti szavatolótőke-követelmények, lehetővé kell tenni, hogy az e rendelet szerinti szavatolótőke-követelményeiket az e rendelet alkalmazásának kezdőnapjától számított öt éven keresztül az állandó általános költségeik kétszeresére korlátozzák.

(34)

Ehhez hasonlóan, azon befektetési vállalkozások számára, amelyeknek az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv értelmében csak az indulótőkére vonatkozó követelménynek kellett megfelelniük, és amelyeknek szavatolótőke-követelményei e rendelet alapján több mint kétszeresükre emelkednének az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv szerinti szavatolótőke-követelményekhez képest, lehetővé kell tenni, hogy az e rendelet alkalmazásának kezdőnapjától számított öt éven keresztül a szavatolótőke-követelményeiket az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv szerinti indulótőke-követelményük kétszeresére korlátozzák; kivételt képeznek ez alól az (EU) 2019/876 rendelettel módosított 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 2. pontjának b) alpontjában említett helyi vállalkozások, amelyekre külön átmeneti szavatolótőke-követelményt kell alkalmazni, tekintettel arra, hogy e vállalkozásokat nagyobb kockázat övezi. Az arányosság érdekében külön átmeneti szavatolótőke-követelményeket kell előírni a kisebb befektetési vállalkozások, valamint a befektetési szolgáltatások korlátozott körét kínáló befektetési vállalkozások számára is, amennyiben ezek nem részesülhetnének az e rendelet szerinti szavatolótőke-követelményeknek az (EU) 2019/630 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (11) módosított 575/2013/EU rendelet és az (EU) 2019/878 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (12) módosított 2013/36/EU irányelv szerinti indulótőkére vonatkozó követelményeknek a kétszeresében való korlátozására vonatkozó elbánásban, de az e rendelet szerinti kötelező szavatolótőke-követelményük növekedne az (EU) 2019/630 rendelettel módosított 575/2013/EU rendelet szerinti helyzetükhöz képest.

(35)

Az említett átmeneti intézkedéseket adott esetben az 575/2013/EU rendelet 498. cikkében említett befektetési vállalkozások esetében is alkalmazni kell, mivel az említett cikk mentesíti az említett befektetési vállalkozásokat a szóban forgó rendelet szerinti tőkekövetelmények alól, ugyanakkor e befektetési vállalkozások indulótőke-követelményei az általuk nyújtott befektetési szolgáltatásoktól vagy végzett tevékenységektől függnek. Az e rendelet alkalmazásának kezdőnapjától számított öt éven keresztül az említett vállalkozások szavatolótőke-követelményét e rendelet átmeneti rendelkezései szerint az említett alkalmazandó szintek figyelembevételével kell kiszámítani.

(36)

E rendelet alkalmazásának kezdőnapjától számított öt éven keresztül vagy – amennyiben az a későbbi – az (EU) 2019/876 rendelettel módosított 575/2013/EU rendelet harmadik része IV. címének 1a. és 1b. fejezete szerinti, az 575/2013/EU rendeletnek és a 2013/36/EU irányelvnek a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények tekintetében történő módosításai alkalmazásának kezdőnapjáig az e rendelet vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá tartozó befektetési vállalkozásoknak továbbra is az (EU) 2019/630 rendelettel módosított 575/2013/EU rendelettel összhangban kell megállapítaniuk a kereskedési könyvi tevékenységeikre vonatkozó szavatolótőke-követelményeket.

(37)

A kulcsfontosságú bankközi piaci és befektetési banki szolgáltatásokat kínáló legnagyobb befektetési vállalkozások (amelyek tevékenysége kiterjed a pénzügyi eszközök saját számlára történő kereskedésére, pénzügyi eszközök jegyzési garanciavállalására vagy a pénzügyi eszközök elhelyezésére az eszköz vételére irányuló kötelezettségvállalással) olyan üzleti modellekkel és kockázati profilokkal rendelkeznek, amelyek hasonlítanak a jelentős hitelintézetekéihez. E tevékenységek hitelkockázatoknak teszik ki a befektetési vállalkozásokat, főként partnerkockázat, illetve az akár ügyfelekkel kapcsolatos, akár velük nem kapcsolatos, saját számlára felvett pozíciók piaci kockázatának formájában. E vállalkozások ezáltal kockázatot jelentenek a pénzügyi stabilitásra, figyelemmel méretükre és a rendszerben képviselt jelentőségükre.

(38)

Az említett nagy befektetési vállalkozások illetékes nemzeti hatóságok általi hatékony prudenciális felügyelete további kihívást jelent. Noha a legnagyobb befektetési vállalkozások jelentős mértékben nyújtanak határokon átnyúló befektetési banki szolgáltatásokat, befektetési vállalkozásként a 2014/65/EU irányelv alapján kijelölt hatóságok prudenciális felügyelete alá tartoznak, e hatóságok pedig nem feltétlenül azonosak a 2013/36/EU irányelv alapján kijelölt illetékes hatóságokkal. Ez egyenlőtlen versenyfeltételeket eredményezhet az 575/2013/EU rendeletnek és a 2013/36/EU irányelvnek az Unión belüli alkalmazása során, és meggátolja a felügyeleti tevékenységet végzőket abban, hogy átfogó prudenciális képet kapjanak, ami pedig lényeges a nagy méretű, határokon átnyúló befektetési vállalkozásokkal kapcsolatos kockázatok kezelése szempontjából. Ennek következtében a prudenciális felügyelet hatékonysága csökkenhet, továbbá torzíthatja az Unión belüli versenyt. Következésképpen az összehasonlítható szereplőkből álló csoportok határokon átnyúló bankközi tevékenységeinek felügyelete tekintetében megvalósítható szinergiák létrehozása, az egyenlő versenyfeltételek elősegítése és az egyes csoportok következetes felügyelete érdekében a legnagyobb befektetési vállalkozásoknak hitelintézeti jogállást kell adni.

(39)

Mivel az említett befektetési vállalkozások így hitelintézetekké minősülnek át, azoknak továbbra is az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv hatálya alá, és a hitelintézetekért felelős illetékes hatóságok – az egységes felügyeleti mechanizmus keretén belül pedig az Európai Központi Bank – felügyelete alá kell tartozniuk. Ez biztosítaná, hogy a hitelintézetek prudenciális felügyelete egységes és hatékony maradjon, és hogy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó egységes szabálykönyv minden hitelintézetre azonos módon vonatkozzon, tekintettel ezek rendszerszintű jelentőségére. A szabályozási arbitrázsnak és a rendelkezések kijátszásának az elkerülése érdekében az illetékes hatóságoknak törekedniük kell annak megakadályozására, hogy a rendszerszinten jelentős csoportok úgy szervezzék meg a működésüket, hogy ne lépjék túl az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában meghatározott küszöbértéket, megkerülve ezzel a hitelintézetként való engedélyezésre vonatkozó, a 2013/36/EU irányelv 8a. cikke szerinti kötelezettséget.

(40)

A hitelintézetekké átalakított nagy méretű befektetési vállalkozások számára csak akkor engedélyezhető, hogy a nyilvánosságtól betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket fogadjanak el, valamint saját számlára hiteleket nyújtsanak, ha a 2013/36/EU irányelvnek megfelelően megkapták az e tevékenységekre vonatkozó engedélyt. Az ilyen tevékenységek mindegyikének végzése – többek között betétek vagy más visszafizetendő pénzeszközök nyilvánosságtól való elfogadása, valamint hitelek saját számlára történő nyújtása – nem feltétlenül szükséges követelménye annak, hogy egy vállalkozást hitelintézetnek lehessen tekinteni. A hitelintézet fogalommeghatározásának e rendelettel bevezetett módosítása ezért nem sértheti a tagállamok által a 2013/36/EU irányelvvel és az (EU) 2019/2034 irányelvvel összhangban alkalmazott nemzeti engedélyezési rendszereket, többek között azokat a rendelkezéseket sem, amelyeket a tagállamok esetleg indokoltnak ítélnek azon tevékenységek egyértelmű meghatározása érdekében, amelyeket a hitelintézet módosított fogalommeghatározásának hatálya alá tartozó nagy méretű befektetési vállalkozások végezhetnek.

(41)

Emellett a hitelintézetek összevont alapú felügyelete egyebek mellett a pénzügyi rendszer stabilitását hivatott biztosítani, és ahhoz, hogy hatékony lehessen, minden csoportra ki kell terjednie, így azokra is, amelyek anyavállalata nem hitelintézet vagy befektetési vállalkozás. Ezért minden hitelintézetre, ideértve a korábban befektetési vállalkozás jogállással rendelkezőket is, alkalmazni kell az anyavállalat illetékes hatóság általi egyedi és összevont alapú felügyeletére vonatkozóan a 2013/36/EU irányelv VII. címe, 3. fejezetének I. szakaszában előírt szabályokat.

(42)

Előfordulhat továbbá, hogy az olyan nagy méretű befektetési vállalkozások, amelyek ugyan nem tekinthetők rendszerszinten jelentősnek, de saját számlára történő kereskedést folytatnak, illetve pénzügyi eszközök jegyzési garanciavállalását vagy pénzügyi eszközöknek az eszközök vételére irányuló kötelezettségvállalás mellett történő elhelyezését végzik, olyan üzleti modellekkel és kockázati profilokkal rendelkeznek, amelyek hasonlítanak a rendszerszinten jelentős intézmények üzleti modelljeihez és kockázati profiljaihoz. Ezek a befektetési vállalkozások a méretükből és tevékenységeikből kifolyólag kockázatot jelenthetnek a pénzügyi stabilitásra nézve, ezért ezeknek – jóllehet a hitelintézetté történő átminősítésük a jellegük és összetettségük miatt nem tűnik indokoltnak – továbbra is olyan prudenciális elbánás alá kell tartozniuk, mint a hitelintézeteknek. A szabályozási arbitrázsnak és a rendelkezések kijátszásának az elkerülése érdekében az illetékes hatóságoknak törekedniük kell egyrészről azon helyzetek elkerülésére, amikor a befektetési vállalkozások úgy szervezik meg a működésüket, hogy ne lépjék túl az eszközök egyéni vagy csoport szinten számított teljes értékére vonatkozó 15 milliárd EUR-s küszöbértéket, másrészről annak elkerülésére is, hogy indokolatlanul korlátozzák az illetékes hatóságok mérlegelési jogkörét arra vonatkozóan, hogy kötelezővé tegyék a befektetési vállalkozások számára az 575/2013/EU rendelet követelményeinek való megfelelést és a 2013/36/EU irányelvben meghatározott prudenciális követelmények teljesítését az (EU) 2019/2034 irányelv 5. cikkével összhangban.

(43)

A 600/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) harmonizált uniós rendszert vezetett be azon harmadik országbeli vállalkozások piaci hozzáférése tekintetében, amelyek az Unióban letelepedett jogosult szerződő felek és szakmai ügyfelek számára nyújtanak befektetési szolgáltatásokat vagy végeznek befektetési tevékenységet. A belső piachoz való hozzáférés feltétele, hogy a Bizottság egyenértékűségi határozatot fogadjon el, és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (14) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság, ESMA vagy EÉPH) bejegyezze a harmadik országbeli vállalkozást. Az egyenértékűséget az alkalmazandó releváns uniós jog alapján kell értékelni, és ehhez rendelkezni kell azokkal az eszközökkel, amelyek lehetővé teszik az egyenértékűség feltételeinek hatékony ellenőrzését. Ennek érdekében a harmadik országban bejegyzett vállalkozások számára elő kell írni, hogy évente adatot szolgáltassanak az EÉPH részére az általuk az Unióban nyújtott szolgáltatások és végzett tevékenységek mértékéről és hatóköréről. Ugyancsak javítani kell a nyomon követéssel, a végrehajtással és az egyenértékűség feltételeinek teljesítésével kapcsolatos felügyeleti együttműködést.

(44)

Az egyenlő versenyfeltételek biztosítása, valamint az uniós piac átláthatóságának javítása céljából módosítani kell a 600/2014/EU rendeletet annak érdekében, hogy a rendszeres internalizálók jegyzései, árjavításai és tranzakciós árai minden méret esetében az árlépésköz-rendszer hatálya alá tartozzanak. Következésképpen az árlépésköz-rendszerre vonatkozó, jelenleg alkalmazandó szabályozástechnikai standardoknak a 600/2014/EU rendelet kiterjesztett hatályára is vonatkozniuk kell.

(45)

A befektetők védelme és az uniós pénzügyi piacok integritásának és stabilitásának biztosítása érdekében az egyenértékűségi határozatok elfogadásakor a Bizottságnak figyelembe kell vennie az adott harmadik országbeli vállalkozások által az egyenértékűségi határozat elfogadását követően nyújtható szolgáltatások és tevékenységek jelentette esetleges kockázatokat. A rendszerszintű jelentőséget olyan kritériumok alapján kell értékelni, mint például az érintett harmadik országbeli vállalkozások által nyújtott szolgáltatások és végzett tevékenységek valószínűsíthető nagyságrendje és hatóköre. Ugyanezen célból a Bizottságnak képesnek kell lennie annak figyelembevételére, hogy a harmadik ország a vonatkozó uniós szakpolitika szerint adózási szempontból nem együttműködő országnak, illetve területnek vagy az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) 9. cikkének (2) bekezdése szerinti kiemelt kockázatot jelentő harmadik országnak minősül-e. A Bizottság csak akkor tekinthet bizonyos prudenciális, szervezeti vagy üzleti magatartásra vonatkozó követelményeket egyenértékűnek, ha azok hatása az uniós követelményekével azonos. Ezenkívül a Bizottságnak képesnek kell lennie adott esetben a 2014/65/EU irányelv I. mellékletének A. szakaszában felsorolt konkrét szolgáltatásokra és tevékenységekre, illetve konkrét szolgáltatás- vagy tevékenységkategóriákra korlátozott egyenértékűségi határozatok elfogadására.

(46)

Az EBH az EÉPH közreműködésével alapos háttérelemzésen, adatgyűjtésen és konzultáción alapuló jelentést bocsátott ki egy olyan, valamennyi rendszerszinten nem jelentős befektetési vállalkozás igényeire szabott prudenciális szabályozás céljából, amely alapul szolgál a befektetési vállalkozások felülvizsgált prudenciális keretéhez.

(47)

E rendelet harmonizált alkalmazásának biztosítása érdekében az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a befektetésivállalkozás-csoportok prudenciális konszolidációjának hatálya és módszerei, a K-faktorok mérése, az elkülönített számlák fogalmának az ügyfélpénzek vonatkozásában történő meghatározása, K-DTF-együtthatók piaci stresszhelyzet esetén történő korrekciója, az állandó általános költségek számítása, a klíringtagok által megkövetelt letétek összegével megegyező szavatolótőke-követelmények meghatározásához szükséges számítás, az e rendelet által előírt – többek között a befektetési vállalkozások befektetési politikájára vonatkozó – nyilvánosságra hozatalhoz és szabályozói adatszolgáltatáshoz szükséges táblák kialakítása, valamint az illetékes hatóságoknak a hitelintézetként való működés engedélyezésének kérelmezéséhez szükséges küszöbbel kapcsolatos információk nyújtása szabályainak meghatározása céljából. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy kiegészítse ezt a rendeletet az EUMSZ 290. cikke szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően az EBH által kidolgozott szabályozástechnikai standardok elfogadása révén. A Bizottságnak és az EBH-nak biztosítania kell, hogy az említett szabályozástechnikai standardokat valamennyi érintett befektetési vállalkozás olyan módon tudja alkalmazni, amely arányban áll az említett befektetési vállalkozások és tevékenységeik jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

(48)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra is, hogy az EBH és az EÉPH által kidolgozott végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok útján, valamint az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkének és az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkének megfelelően.

(49)

E rendelet egységes alkalmazása és a pénzügyi piacok fejleményeinek figyelembevétele céljának érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendeletnek az e rendeletben használt fogalommeghatározások pontosítása révén történő kiegészítése érdekében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (16) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(50)

A jogbiztonság garantálása, valamint a hitelintézetekre és a befektetési vállalkozásokra egyaránt alkalmazandó jelenlegi prudenciális keret és e rendelet közötti átfedések elkerülése céljából módosítani kell az 575/2013/EU rendeletet és a 2013/36/EU irányelvet annak érdekében, hogy a befektetési vállalkozások kikerüljenek azok hatálya alól. A bankcsoport részét képező befektetési vállalkozásokra azonban továbbra is alkalmazni kell az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv bankcsoportokra vonatkozó rendelkezéseit, például a 2013/36/EU irányelv 21b. cikkében említett közbenső EU-szintű anyavállalatra vonatkozó rendelkezéseket és az 575/2013/EU rendelet első része II. címének 2. fejezetében meghatározott, a prudenciális konszolidációra vonatkozó szabályokat.

(51)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a hatékony és arányos prudenciális keret kialakítását annak biztosítása érdekében, hogy az Unión belül működési engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozások megbízható pénzügyi alapon működjenek, és hogy azokat rendezett módon és adott esetben az ügyfelek érdekeinek leginkább megfelelő módon eljárva irányítsák a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedések léptéke és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket,

(1)

A szigorú prudenciális követelmények szerves részét képezik azon szabályozói feltételeknek, amelyek mellett a pénzügyi vállalkozások szolgáltatásokat nyújtanak az Unióban. A befektetési vállalkozások és a hitelintézetek prudenciális kezelése és felügyelete az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) és a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) hatálya alá tartozik, míg engedélyezésükkel és a rájuk vonatkozó egyéb szervezeti és magatartási előírásokkal kapcsolatos rendelkezéseket a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) határozza meg.

(2)

Az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv szerinti, hatályos prudenciális szabályozás alapját főként a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által a nagy bankcsoportok vonatkozásában megállapított nemzetközi szabályozási standardok egymást követő kiadásai jelentik, ezért e szabályozás a befektetési vállalkozások nagy része esetében csak részben kezeli a szerteágazó tevékenységekhez kapcsolódó egyedi kockázatokat. Ezekkel a befektetési vállalkozásokat érintő egyedi veszélyekkel és kockázatokkal ezért külön kell foglalkozni olyan hatékony, megfelelő és arányos uniós szintű prudenciális szabályok révén, amelyek elősegítik az egyenlő versenyfeltételek megteremtését Unió-szerte és garantálják a hatékony prudenciális felügyeletet, egyúttal ellenőrzés alatt tartva a megfelelési költségeket, és amelyek elegendő tőkét biztosítanak a befektetési vállalkozások kockázatainak fedezésére.

(3)

A megbízható prudenciális követelményeknek biztosítaniuk kell, hogy a befektetési vállalkozásokat szabályosan és az ügyfeleik érdekeinek megfelelően irányítsák. A követelmények kialakításakor figyelembe kell venni, hogy a befektetési vállalkozások és ügyfeleik esetlegesen túlzott kockázatokat vállalhatnak, valamint azt, hogy a befektetési vállalkozások által vállalt, illetve előidézett kockázatok különböző mértékűek. A prudenciális követelmények meghatározásakor ugyanilyen mértékben kell törekedni a befektetési vállalkozásokat sújtó aránytalan adminisztratív terhek kiszabásának elkerülésére. E prudenciális felügyeletnek ugyanakkor lehetővé kell tennie a megfelelő egyensúly megteremtését a befektetési vállalkozások biztonságos és megbízható működése, valamint az üzleti tevékenységeik életképességét esetleg veszélyeztető túlzott költségek elkerülése között.

(4)

Az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv alkotta szabályozási keretből következő számos követelmény célja a hitelintézeteket érintő közös kockázatok kezelése. Ennek megfelelően a jelenlegi követelményeket főként azzal a céllal alakították ki, hogy megőrizzék a hitelintézetek hitelezési kapacitását a gazdasági ciklusokon át, valamint hogy megvédjék a betéteseket és az adófizetőket az esetleges csődtől, nem pedig azzal a céllal, hogy kezeljék a befektetési vállalkozások összes eltérő kockázati profilját. A befektetési vállalkozások nem rendelkeznek jelentős méretű lakossági és vállalati hitelportfóliókkal, valamint nem gyűjtenek betéteket. Annak valószínűsége, hogy csődjük hátrányos hatást gyakorol az általános pénzügyi stabilitásra, alacsonyabb, mint a hitelintézetek esetében, de a befektetési vállalkozások ettől függetlenül is kockázatot jelentenek, amelynek kezeléséhez stabil keretrendszerre van szükség. A legtöbb befektetési vállalkozás által viselt, illetve előidézett kockázat tehát lényegesen eltér a hitelintézetek által viselt, illetve előidézett kockázatoktól, ezért e különbségnek egyértelműen tükröződnie kell az Unió prudenciális keretében is.

(5)

A jelenlegi prudenciális keret különböző tagállamokban való eltérő alkalmazása veszélyezteti a befektetési vállalkozások egyenlő versenyfeltételeit az Unión belül, akadályozva a befektetők hozzáférését az új lehetőségekhez és kockázataik kezelésének hatékonyabb módszereihez. A különbségek abból adódnak, hogy rendkívül összetett feladatot jelent a keretet a különböző befektetési vállalkozásokra az általuk nyújtott szolgáltatások alapján alkalmazni, így egyes nemzeti hatóságok a nemzeti jogban vagy a gyakorlatban kiigazítják vagy észszerűsítik ezt az alkalmazást. Mivel a jelenlegi prudenciális keret nem kezeli a befektetési vállalkozások egyes típusait érintő, illetve általuk jelentett összes kockázatot, egyes tagállamokban bizonyos befektetési vállalkozásokra jelentős többlettőke-követelményeket alkalmaznak. Az e kockázatokat kezelő egységes rendelkezéseket kell kialakítani a befektetési vállalkozások harmonizált prudenciális felügyeletének biztosítása érdekében Unió-szerte.

(6)

Egyedi prudenciális szabályozásra van tehát szükség azon befektetési vállalkozások tekintetében, amelyek a méretük vagy a más pénzügyi vagy gazdasági szereplőkkel való összekapcsoltságuk alapján nem minősülnek rendszerszinten jelentősnek. A rendszerszinten jelentős befektetési vállalkozásokra ugyanakkor továbbra is az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv alapján fennálló jelenlegi prudenciális keretnek kell vonatkoznia. E befektetési vállalkozások a befektetési vállalkozások olyan részhalmazát képezik, amelyre jelenleg is az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv alkotta keret alkalmazandó, és amelyre nem vonatkoznak az annak fő követelményei alóli célzott mentességek. A legnagyobb és leginkább összekapcsolt befektetési vállalkozások a jelentős hitelintézetekéhez hasonló üzleti modellekkel és kockázati profilokkal rendelkeznek. „Bankszerű” szolgáltatásokat nyújtanak, és jelentős mértékben vállalnak kockázatokat. Ezenfelül a rendszerszinten jelentős befektetési vállalkozások elég nagyok ahhoz, hogy a nagy hitelintézetekhez hasonló veszélyt jelentsenek a pénzügyi piacok stabil és szabályszerű működésére, illetve olyan üzleti modellekkel és kockázati profilokkal rendelkeznek, amelyek a nagy hitelintézetekhez hasonló veszélyt jelentenek a pénzügyi piacok stabil és szabályszerű működésére. Ezért e befektetési vállalkozásoknak továbbra is az 575/2013/EU rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben rögzített rendelkezések hatálya alá kell tartozniuk.

(7)

Azok a befektetési vállalkozások, amelyeknél jelentős mértékű a pénzügyi eszközök saját számlára történő kereskedése, jegyzési garanciavállalása vagy elhelyezése az instrumentum vételére irányuló kötelezettségvállalással, illetve amelyek központi szerződő felek klíringtagjai, sok esetben a hitelintézetekéhez hasonló üzleti modellekkel és kockázati profilokkal rendelkezhetnek. Méretüknél és tevékenységeiknél fogva az ilyen befektetési vállalkozások a hitelintézetek jelentette kockázatokhoz hasonló kockázatokat jelenthetnek a pénzügyi stabilitásra nézve. Az illetékes hatóságok számára biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy előírják e befektetési vállalkozások számára, hogy továbbra is az 575/2013/EU rendelet hatálya alá tartozó hitelintézetekkel azonos prudenciális bánásmód vonatkozzon rájuk, és a 2013/36/EU irányelv szerinti prudenciális felügyeletnek feleljenek meg.

(8)

Létezhetnek olyan tagállamok, amelyekben a befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletével megbízott hatóságok elkülönülnek a piaci magatartás felügyeletével megbízott hatóságoktól. Ezért a befektetési vállalkozások gyorsan és hatékonyan működő, harmonizált prudenciális felügyeletének Unió-szerte történő biztosítása érdekében az e hatóságok közötti együttműködésre és információcserére szolgáló mechanizmust kell létrehozni.

(9)

Egy befektetési vállalkozás egy másik tagállamban található klíringtag révén is kereskedhet. Ilyen esetben a különböző tagállamok érintett illetékes hatóságai közötti információcsere-mechanizmust kell létrehozni. Egy ilyen mechanizmusnak lehetővé kell tennie a befektetési vállalkozás prudenciális felügyeletéért felelős hatóság és a vagy a klíringtagot, vagy a központi szerződő felet felügyelő hatóság közötti, a befektetési vállalkozás biztosítéki követelményeinek kiszámításához használt modellekre és paraméterekre vonatkozó információcserét, amennyiben az ilyen számítási módszerek képezik a befektetési vállalkozás szavatolótőke-követelményeinek alapját.

(10)

A felügyeleti standardok és gyakorlatok Unión belüli összehangolásának elősegítése érdekében az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) létrehozott európai felügyeleti hatóságnak (Európai Bankhatóság, EBH) az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) létrehozott európai felügyeleti hatósággal (Európai Értékpapírpiaci Hatóság, ESMA vagy EÉPH) szorosan együttműködve meg kell őriznie elsődleges hatáskörét a felügyeleti gyakorlatok koordinációját és konvergenciáját illetően a befektetési vállalkozások feletti prudenciális felügyelet terén a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerében (PFER).

(11)

A megkövetelt indulótőkének azokon a szolgáltatásokon és tevékenységeken kell alapulnia, amelyek nyújtására, illetve végzésére a befektetési vállalkozás a 2014/65/EU irányelvvel összhangban engedéllyel rendelkezik. Egyrészt a tagállamok azon lehetősége, hogy a 2013/36/EU irányelvben előírtaknak megfelelően egyedi helyzetekben csökkentsék az indulótőke összegét, másrészt az említett irányelv végrehajtásának egyenetlensége oda vezetett, hogy Unió-szerte eltérő mértékű indulótőke-előírások alkalmazandók. E széttöredezettség megszüntetése érdekében az Unióban található valamennyi befektetési vállalkozás tekintetében harmonizálni kell az indulótőke megkövetelt szintjét. A piacra jutást gátló olyan akadályok mérséklése érdekében, amelyekkel jelenleg a multilaterális kereskedési rendszerek (MTF) és a szervezett kereskedési rendszerek (OTF) szembesülnek, az MTF-et vagy OTF-et működtető befektetési vállalkozások indulótőkéjét az ezen irányelvben említett szinten kell meghatározni. Amennyiben egy OTF működtetésére engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozás engedélyt kapott arra, hogy a 2014/65/EU irányelv 20. cikkében foglalt feltételekkel saját számlás kereskedést is folytasson, az indulótőkéjét az ezen irányelvben említett szinten kell meghatározni.

(12)

A befektetési vállalkozások ugyan kikerülnek az 575/2013/EU rendelet vagy a 2013/36/EU irányelv hatálya alól, az említett jogi aktusokkal összefüggésben használt egyes fogalmaknak azonban meg kell őrizniük szokásos jelentésüket. Az uniós jogi aktusokban szereplő ilyen fogalmak egységes értelmezésének lehetővé tétele és elősegítése érdekében, a befektetési vállalkozások indulótőkéjére, a befektetési vállalkozások illetékes hatóságainak felügyeleti hatásköreire, a befektetési vállalkozások belsőtőkemegfelelés-értékelési eljárásaira, a befektetési vállalkozások illetékes hatóságainak felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárásaira, valamint a befektetési vállalkozásokra alkalmazandó irányítási és javadalmazási rendelkezésekre vonatkozó ilyen jogi aktusokban található hivatkozásokat az ezen irányelv megfelelő rendelkezéseire való hivatkozásként kell értelmezni.

(13)

A belső piac megfelelő működése megköveteli, hogy egy befektetési vállalkozás, különösen annak fizetőképessége és rendezett pénzügyi helyzete prudenciális felügyeletéért a székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága legyen felelős. A befektetési vállalkozások hatékony felügyeletét egyaránt biztosítandó, azon más tagállamokban, ahol a befektetési vállalkozás szolgáltatásokat nyújt vagy fiókteleppel rendelkezik, biztosítani kell az említett tagállamok illetékes hatóságaival való szoros együttműködést és információcserét.

(14)

Tájékozódási és felügyeleti célokból, és különösen a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítása érdekében a fogadó tagállamok illetékes hatóságainak képeseknek kell lenniük eseti alapú helyszíni ellenőrzések lefolytatására és a befektetési vállalkozások fióktelepei által a területükön végzett tevékenységek vizsgálatára, továbbá a fióktelep tevékenységeire vonatkozó információk megkövetelésére. Az ilyen fióktelepekkel kapcsolatos felügyeleti intézkedéseknek azonban továbbra is a székhely szerinti tagállam feladatát kell képezniük.

(15)

A bizalmas üzleti adatok védelme érdekében az illetékes hatóságokat felügyeleti feladataik ellátása és a bizalmas információk cseréje során szakmai titoktartási szabályoknak kell kötniük.

(16)

A befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletének erősítése és a befektetési vállalkozások ügyfeleinek fokozott védelme érdekében a könyvvizsgálóknak az ellenőrzéseket pártatlanul kell elvégezniük, és azonnal jelenteniük kell az illetékes hatóságoknak azokat a tényeket, amelyek jelentősen befolyásolhatják a befektetési vállalkozás pénzügyi helyzetét, illetve igazgatási és számviteli szervezetét.

(17)

Ezen irányelv alkalmazása céljából a személyes adatok kezelését az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (9) és az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (10) összhangban kell végezni. Ha ezen irányelv lehetővé teszi a személyes adatok harmadik országokkal való cseréjét, különösen az (EU) 2016/679 rendelet V. fejezetének és az (EU) 2018/1725 rendelet V. fejezetének vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(18)

Az ezen irányelvben és az (EU) 2019/2033 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (11) foglalt kötelezettségeknek való megfelelés biztosítása érdekében a tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási szankciókat és egyéb közigazgatási intézkedéseket kell előírniuk. Annak biztosítása érdekében, hogy a közigazgatási szankciók visszatartó erejűek legyenek, azokat – bizonyos pontosan meghatározott körülmények kivételével – közzé kell tenni. Az ügyfeleknek és a befektetőknek hozzáféréssel kell rendelkezniük a befektetési vállalkozásokra kiszabott közigazgatási szankciókra és egyéb közigazgatási intézkedésekre vonatkozó információkhoz annak érdekében, hogy megalapozott döntést hozhassanak a befektetési lehetőségeikről.

(19)

Az ezen irányelvet átültető tagállami rendelkezések és az (EU) 2019/2033 rendelet megsértésének észlelése érdekében a tagállamoknak rendelkezniük kell a szükséges vizsgálati hatáskörökkel, továbbá hatékony és gyors mechanizmusokat kell létrehozniuk a potenciális vagy tényleges jogsértések bejelentésére.

(20)

Azon befektetési vállalkozásoknak, amelyek nem minősülnek kis méretű és össze nem kapcsolt vállalkozásnak, megfelelő mennyiségű, minőségű és elosztású, rendelkezésre álló belső tőkével kell rendelkezniük azon egyedi kockázatok fedezésére, amelyeknek ki vannak vagy ki lehetnek téve. Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a befektetési vállalkozások megfelelő stratégiákkal és eljárásokkal rendelkezzenek belsőtőke-megfelelésük értékeléséhez és megfelelő szinten tartásához. Az illetékes hatóságoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy adott esetben a kis méretű és össze nem kapcsolt befektetési vállalkozások számára is előírják a hasonló követelmények alkalmazását.

(21)

A felügyeleti felülvizsgálati és értékelési hatásköröknek továbbra is fontos szabályozási eszköznek kell maradniuk, lehetővé téve az illetékes hatóságok számára a minőségi tényezők, így a belső irányítás és ellenőrzés, a kockázatkezelési folyamatok és eljárások értékelését és szükség esetén további követelmények meghatározását, ideértve különösen a szavatolótőke- és likviditási követelményeket, elsősorban a kis méretű és össze nem kapcsolt vállalkozásnak nem minősülő befektetési vállalkozások tekintetében, illetve – amennyiben az illetékes hatóság indokoltnak és helyesnek tartja – a kis méretű és össze nem kapcsolt befektetési vállalkozások tekintetében is.

(22)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 157. cikke rögzíti a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazásának elvét. Az említett elvet a befektetési vállalkozásoknak következetesen alkalmazniuk kell. A javadalmazás és a befektetési vállalkozások kockázati profilja közötti összhang megteremtése, valamint az egyenlő versenyfeltételek garantálása érdekében a befektetési vállalkozásokra a vállalatirányítási rendszerekkel kapcsolatos olyan egyértelmű alapelveknek és a nemi szempontból semleges javadalmazási szabályoknak kell vonatkozniuk, amelyek figyelembe veszik a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások közötti különbségeket. A kis méretű és össze nem kapcsolt befektetési vállalkozásokat mindazonáltal mentesíteni kell e szabályok alól, mivel a 2014/65/EU irányelvben megállapított, javadalmazásra és vállalatirányításra vonatkozó rendelkezések e befektetési vállalkozástípusok tekintetében kellően átfogóak.

(23)

Hasonlóképpen, a Bizottság a 2013/36/EU irányelv és az 575/2013/EU rendelet javadalmazásra vonatkozó szabályainak értékeléséről szóló, 2016. július 28-i jelentésében kimutatta, hogy a halasztásra és az instrumentumokban való kifizetésre vonatkozóan a 2013/36/EU irányelvben meghatározott követelmények nem megfelelőek a kis méretű és nem összetett befektetési vállalkozások, illetve az alacsony mértékű változó javadalmazásban részesülő alkalmazottak esetében. A felügyeleti konvergencia biztosítása és az egyenlő versenyfeltételek garantálása céljából egyértelmű, következetes és harmonizált kritériumokra van szükség az e követelmények alól mentesülő befektetési vállalkozások és személyek azonosítására. Mivel a magas keresetűek fontos szerepet töltenek be a befektetési vállalkozások üzleti irányításában és hosszú távú teljesítményének meghatározásában, biztosítani kell a magas keresetűekre vonatkozó javadalmazási gyakorlatok és tendenciák hatékony felügyeletét. Az illetékes hatóságoknak ezért képeseknek kell lenniük a magas keresetűek javadalmazásának figyelemmel kísérésére.

(24)

Indokolt továbbá bizonyos fokú rugalmasságot biztosítani a befektetési vállalkozások számára a készpénz-helyettesítő fizetési eszközök változó javadalmazás céljára történő használatának módjában, feltéve, hogy ezen eszközök hatékonyaknak bizonyulnak az alkalmazottak és az egyes érdekelt felek, például a részvényesek és a hitelezők érdekeinek összeegyeztetésére irányuló célkitűzés elérésében, és hozzájárulnak a változó javadalmazás és a befektetési vállalkozás kockázati profilja közötti összhang megteremtéséhez.

(25)

A befektetési vállalkozások díjakból és jutalékokból, valamint különböző befektetési szolgáltatások nyújtásából származó egyéb bevételei rendkívül kiszámíthatatlanok. A javadalmazás változó összetevőjének a javadalmazás rögzített összetevőjének meghatározott hányadára történő korlátozása hatással lenne a befektetési vállalkozás azon képességére, hogy a bevételek visszaesése esetén csökkentse a javadalmazást, és a befektetési vállalkozás fix költségalapjának növekedésével járhat, ami kockázatot jelenthet a befektetési vállalkozás gazdasági dekonjunktúrával vagy bevétel-csökkenéssel szembeni ellenálló képességére. E kockázat elkerülése érdekében a javadalmazás változó és rögzített összetevői közötti egységes maximális arány nem írható elő a rendszerszinten nem jelentős befektetési vállalkozások számára. Ehelyett e befektetési vállalkozásoknak maguknak kell meghatározniuk a megfelelő arányokat. Mindazonáltal ez az irányelv nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy a nemzeti jogba olyan intézkedéseket vezessenek be, amelyek a javadalmazás változó és rögzített összetevői közötti maximális arány tekintetében szigorúbb követelményeket szabnak a befektetési vállalkozások számára. Ez az irányelv emellett nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy az ilyen maximális arányt a befektetési vállalkozások minden típusa vagy csak egyedi típusai vonatkozásában írják elő.

(26)

Ez az irányelv nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy a javadalmazás tekintetében szigorúbb szabályokat fogadjanak el azokra a befektetési vállalkozásokra vonatkozóan, amelyek rendkívüli állami pénzügyi támogatásban részesülnek.

(27)

A tagállamokban különböző irányítási struktúrákat alkalmaznak. A legtöbb esetben az egy vagy két testületből álló irányítás jellemző. Az ebben az irányelvben megállapított fogalommeghatározások valamennyi létező struktúrára vonatkoznak, bármely konkrét struktúra előnyben részesítése nélkül. A fogalommeghatározások kizárólag egy adott eredmény elérését szolgáló szabályok meghatározásához szükségesek, függetlenül az egyes tagállamokban valamely intézményre alkalmazandó tagállami társasági jogtól. Ezért a fogalommeghatározások nem befolyásolhatják a hatásköröknek a tagállami társasági jog szerinti általános megosztását.

(28)

A vezető testületnek ügyvezetői és felügyeleti funkciókkal kell rendelkeznie. A vezető testületek hatásköre és szervezete tagállamonként különböző. Azokban a tagállamokban, ahol egyszintű vezető testület van, általában ez az egyetlen testület tölti be az irányítási és a felügyeleti funkciókat is. A kétszintű vezető testületi rendszert alkalmazó tagállamokban a felügyeleti funkciót külön felügyeleti testület látja el, amely nem végez ügyvezetői feladatokat, az ügyvezetői feladatokat pedig külön irányítási testület látja el, amely a vállalat napi irányításáért felelős és elszámoltatható. Eszerint a különböző feladatokat a vezető testületen belül különböző szervezetek látják el.

(29)

A nyilvánosságnak az adózási átláthatóság iránti egyre növekvő igényére válaszul és a befektetési vállalkozások vállalati felelősségvállalásának előmozdítása érdekében indokolt előírni, hogy a befektetési vállalkozások – hacsak nem minősülnek kis méretűeknek és össze nem kapcsoltaknak – évente nyilvánosságra hozzanak bizonyos, többek között az elért nyereségre, a befizetett adókra és a kapott állami támogatásokra vonatkozó információkat.

(30)

A kizárólag befektetési vállalkozásokból álló csoportok szintjén jelentkező kockázatok kezelése érdekében az (EU) 2019/2033 rendeletben előírt prudenciális konszolidáció módszere mellett a kizárólag befektetési vállalkozásokból álló csoportok esetében be kell vezetni az egyszerűbb csoportstruktúrákra vonatkozó csoporttőketesztet is. A csoportfelügyeleti hatóság meghatározásának mindazonáltal mindkét esetben ugyanazokon az elveken kell alapulnia, mint amelyek a 2013/36/EU irányelv szerinti összevont alapú felügyelet esetében is alkalmazandók. A megfelelő együttműködés biztosítása érdekében a koordinációs intézkedések központi elemeinek és különösen a vészhelyzetekben alkalmazandó tájékoztatási követelményeknek vagy a koordinációs és együttműködési megállapodásoknak hasonlóaknak kell lenniük a hitelintézetekre vonatkozó egységes szabálykönyv keretében alkalmazandó központi koordinációs elemekhez.

(31)

A Bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy az Unió és harmadik országok között kötendő megállapodások megtárgyalására irányuló ajánlásokat nyújtson be a Tanácsnak a csoporttőketesztnek való megfelelés gyakorlati felügyeletével kapcsolatban az olyan befektetési vállalkozások esetében, amelyek anyavállalatai harmadik országokban telepedtek le, és olyan harmadik országokban működő befektetési vállalkozások esetében, amelyek anyavállalatai az Unióban telepedtek le. A tagállamoknak és az EBH-nak emellett képeseknek kell lenniük arra is, hogy felügyeleti feladataik ellátása céljából együttműködési megállapodásokat kössenek harmadik országokkal.

(32)

A jogbiztonság biztosítása, illetve a hitelintézetekre és a befektetési vállalkozásokra egyaránt alkalmazandó jelenlegi prudenciális keret és ezen irányelv közötti átfedések elkerülése érdekében módosítani kell az 575/2013/EU rendeletet és a 2013/36/EU irányelvet annak érdekében, hogy a befektetési vállalkozások kikerüljenek azok hatálya alól. A bankcsoport részét képező befektetési vállalkozásokra azonban továbbra is alkalmazni kell az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv bankcsoportokra vonatkozó rendelkezéseit, például az 575/2013/EU rendelet 11–24. cikkében meghatározott, a prudenciális konszolidációra vonatkozó szabályokat, valamint a 2013/36/EU irányelv 21b. cikkében említett közbenső EU-szintű anyavállalatra vonatkozó rendelkezéseket.

(33)

Pontosan meg kell határozni azokat a lépéseket, amelyeket a vállalkozásoknak meg kell tenniük annak ellenőrzéséhez, hogy a „hitelintézet” fogalmának az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában szereplő meghatározása alá tartoznak-e, és ezért hitelintézeti engedélyt kell-e szerezniük. Mivel egyes befektetési vállalkozások már jelenleg is a 2014/65/EU irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában felsorolt tevékenységeket végzik, olyan rendelkezésekre is szükség van, amelyek egyértelmű helyzetet teremtenek az e tevékenységekre vonatkozóan megadott engedélyek fennmaradását illetően. Különösen fontos, hogy a jelenlegi keretről az új keretre történő átállás során az illetékes hatóságok megfelelő szintű szabályozási biztonságot biztosítsanak a befektetési vállalkozásoknak.

(34)

A hatékony felügyelet biztosításához fontos, hogy az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában foglalt feltételeknek megfelelő vállalkozások hitelintézeti engedélyért folyamodjanak. Az illetékes hatóságok számára ezért lehetővé kell tenni szankciók alkalmazását abban az esetben, ha a vállalkozások nem folyamodnak engedélyért.

(35)

Lehetséges, hogy az 575/2013/EU rendeletben szereplő „hitelintézet” fogalommeghatározásának az (EU) 2019/2033 rendelet általi módosítása, az utóbbi hatálybalépésétől kezdve olyan befektetési vállalkozásokat is lefedhet, amelyek a 2014/65/EU irányelvvel összhangban kiadott engedély alapján már jelenleg is működnek. E vállalkozások számára lehetővé kell tenni, hogy a hitelintézeti engedély kiadásáig a befektetési vállalkozási engedélyük alapján működjenek tovább. E vállalkozásoknak legkésőbb akkor kell hitelintézeti engedély iránti kérelmet benyújtaniuk, ha eszközeik havi összértékének 12 egymást követő hónapra számított átlaga eléri vagy túllépi az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában meghatározott küszöbértékek bármelyikét. Amennyiben egy befektetési vállalkozás ezen irányelv hatálybalépésekor eléri az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában meghatározott bármely küszöbértéket, az eszközei havi összértékének átlagát az említett napot megelőző 12 egymást követő hónapot figyelembe véve kell kiszámítani. E befektetési vállalkozásoknak az ezen irányelv hatálybalépését követő egy év és egy napon belül kell hitelintézeti engedélyért folyamodniuk.

(36)

Lehetséges, hogy az 575/2013/EU rendeletben szereplő „hitelintézet” fogalommeghatározásának az (EU) 2019/2033 rendelet általi módosítása olyan vállalkozásokat is érinthet, amelyek már kérelmezték a 2014/65/EU irányelv szerinti, befektetési vállalkozási engedélyt, de a kérelem elbírálása még folyamatban van. E kérelmeket át kell adni a 2013/36/EU irányelv alapján illetékes hatóságoknak, és azokat az említett irányelvben foglalt engedélyezési rendelkezéseknek megfelelően kell kezelni, ha a vállalkozás eszközeinek összértéke várhatóan eléri vagy túllépi az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában meghatározott bármely küszöbértéket.

(37)

Az 575/2013/EU 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában említett vállalkozásokra a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésre vonatkozó, a 2013/36/EU irányelv III. címében meghatározott összes követelményt is alkalmazni kell, ideértve az engedély visszavonását illetően az említett irányelv 18. cikkében foglalt rendelkezéseket is. Az említett irányelv 18. cikkét mindazonáltal módosítani kell annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok akkor is képesek legyenek visszavonni egy hitelintézet engedélyét, ha az érintett hitelintézet kizárólag az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában említett tevékenységek végzésére használja az engedélyét, és eszközei összértékének öt egymást követő évre számított átlaga az említett alpontban meghatározott küszöbértékek alatt van.

(38)

A 2014/65/EU irányelv 39. cikke alapján az Unióban pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó harmadik országbeli vállalkozások nemzeti szabályozás alá tartoznak, amelyek előírhatják számukra fióktelep létrehozását valamely tagállamban. A harmadik országbeli vállalkozások Unióbeli fióktelepeken keresztül végzett tevékenységeinek rendszeres nyomon követését és értékelését elősegítendő, az illetékes hatóságokat tájékoztatni kell a területükön található fióktelepek által nyújtott szolgáltatások és végzett tevékenységek köréről és nagyságrendjéről.

(39)

A 2009/65/EK (12), a 2011/61/EU (13) és a 2014/59/EU (14) európai parlamenti és tanácsi irányelvben található olyan konkrét kereszthivatkozásokat, amelyek az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv olyan rendelkezéseire utalnak, amelyek ezen irányelv és az (EU) 2019/2033 rendelet alkalmazásának kezdőnapjától már nem alkalmazandók a befektetési vállalkozásokra, az ezen irányelvben és az (EU) 2019/2033 rendeletben található megfelelő rendelkezésekre való hivatkozásoknak kell tekinteni.

(40)

Az EBH az EÉPH közreműködésével alapos háttérelemzésen, adatgyűjtésen és konzultáción alapuló jelentést készített egy olyan, valamennyi rendszerszinten nem jelentős befektetési vállalkozás igényeire szabott prudenciális szabályozás kialakítása céljából, amely alapul szolgál a befektetési vállalkozások felülvizsgált prudenciális keretéhez.

(41)

Ezen irányelv harmonizált alkalmazásának biztosítása céljából az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezetek kell kidolgoznia annak érdekében, hogy a kritériumok részletes meghatározásával egyes befektetési vállalkozások az 575/2013/EU rendelet hatálya alá kerüljenek, hogy meghatározzák, hogy a székhely szerinti tagállamok és a fogadó tagállamok illetékes hatóságainak milyen információkat kell kicserélniük a felügyelettel összefüggésben, valamint hogy meghatározzák, hogy a befektetési vállalkozásoknak milyen módon kell felmérniük a tevékenységük nagyságrendjét a belső irányítási követelmények céljára és különösen annak értékelésére, hogy kis méretű és össze nem kapcsolt befektetési vállalkozásoknak minősülnek-e. A szabályozástechnikai standardoknak meg kell továbbá határozniuk a javadalmazási rendelkezések vonatkozásában, azon alkalmazottak kategóriáit, akiknek a szakmai tevékenysége jelentős hatást gyakorol a vállalkozások kockázati profiljára, valamint azokat a konkrét kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat és járulékos tőkeinstrumentumokat, amelyek a javadalmazás változó összetevőjét képezhetik. Végezetül, a szabályozástechnikai standardoknak meg kell határozniuk az egyedi likviditási kockázatokra vonatkozó értékelés során vizsgálandó elemeket, a kiegészítő szavatolótőke-követelményeknek az illetékes hatóságok általi alkalmazását, valamint a felügyeleti kollégiumok működését. A Bizottságnak az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján és az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően az EBH által kidolgozott szabályozástechnikai standardok elfogadása révén ki kell egészítenie ezt az irányelvet. A Bizottságnak és az EBH-nak biztosítania kell, hogy az említett szabályozástechnikai standardokat valamennyi érintett befektetési vállalkozás olyan módon tudja alkalmazni, amely arányban áll az említett befektetési vállalkozások és tevékenységeik jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

(42)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra is, hogy az EBH által kidolgozott végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el az illetékes hatóságok közötti információcsere és az illetékes hatóságokra vonatkozó nyilvánosságra hozatali kötelezettségek tekintetében, valamint, hogy az EUMSZ 291. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, valamint az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkének és az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkének megfelelően az EÉPH által kidolgozott szabályozástechnikai standardokat fogadjon el.

(43)

Ezen irányelv egységes alkalmazása és a pénzügyi piacok fejleményeinek figyelembevétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az ezen irányelvben használt fogalommeghatározásoknak, a belső tőke és a kockázatok befektetési vállalkozások általi értékelésének, valamint az illetékes hatóságok felügyeleti felülvizsgálati és értékelési hatásköreinek pontosítása révén ezen irányelv kiegészítése céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (15) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(44)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a hatékony és arányos prudenciális keret kialakítását annak biztosítása érdekében, hogy az Unión belül működési engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozások megbízható pénzügyi alapon működjenek, és rendezett módon, ügyfeleik érdekeit is figyelembe véve irányítsák őket, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(45)

A tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (16) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt,