28.10.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 283/36 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2008/94/EK IRÁNYELVE
(2008. október 22.)
a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről
(kodifikált változat)
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen 137. cikke (2) bekezdésére,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,
a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),
mivel:
(1) |
A munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló, 1980. október 20-i 80/987/EGK tanácsi irányelvet (3) több alkalommal jelentősen módosították (4). Az áttekinthetőség és érthetőség érdekében ezt az irányelvet kodifikálni kell. |
(2) |
A munkavállalók alapvető szociális jogairól 1989. december 9-én elfogadott közösségi charta 7. pontja értelmében a belső piac megvalósulásának a munkavállalók élet- és munkakörülményeinek javulását kell eredményeznie az Európai Közösségben, és ennek a javulásnak szükség esetén ki kell terjednie a foglalkoztatási rendelkezések egyes olyan elemeinek kidolgozására, mint a csoportos létszámleépítés és a csőd esetén alkalmazandó eljárások. |
(3) |
A munkáltató fizetésképtelensége esetén szükséges a munkavállalók védelméről rendelkezni és számukra egy minimális szintű védelmet biztosítani, különösen a fennálló követelések kifizetésének biztosítása érdekében, mindeközben figyelembe véve a Közösségen belüli kiegyensúlyozott gazdasági és szociális fejlődés szükségességét. E célból a tagállamok kötelesek egy olyan intézetet létrehozni, amely szavatolja az érintett munkavállalók fennálló követeléseinek teljesítését. |
(4) |
Az érintett munkavállalók méltányos védelmének biztosítása érdekében a fizetésképtelenség fogalmát a tagállamokban kialakult jogalkotási irányzatok figyelembevételével kell meghatározni, és ez a fogalom magában foglalja a felszámoláson kívüli egyéb, a fizetésképtelenséggel kapcsolatos eljárásokat is. Ezzel összefüggésben, a garanciaintézet felelősségének meghatározása érdekében a tagállamok megállapítják, hogy amennyiben a fizetésképtelenség többféle fizetésképtelenségi eljárást eredményez, azokat egyetlen fizetésképtelenségi eljárás keretében kezeljék. |
(5) |
Biztosítani kell, hogy az Európai Gyáriparosok és Munkáltatók Szervezeteinek Szövetsége (UNICE), az Állami Vállalatok Európai Központja (CEEP) és az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ) által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15-i 97/81/EK irányelvben (5), az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelvben (6), valamint a határozott idejű vagy munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyban álló munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének javítását elősegítő intézkedések kiegészítéséről szóló, 1991. június 25-i 91/383/EGK tanácsi irányelv (7) hatálya alá tartozó munkavállalókat ne zárják ki ennek az irányelvnek a hatálya alól. |
(6) |
A több tagállamban tevékenykedő vállalkozások fizetésképtelensége esetében és a munkavállalók jogainak az Európai Közösségek Bírósága joggyakorlatával összhangban való megerősítése érdekében a munkavállalók jogbiztonságának szavatolására olyan rendelkezéseket kell bevezetni, amelyek egyértelműen meghatározzák, hogy melyik intézet felelős ilyen esetekben a követelések kifizetéséért, továbbá a tagállamok illetékes közigazgatási hatóságai közötti együttműködés céljaként a munkavállalók fennálló követeléseinek mielőbbi rendezését határozza meg. Biztosítani kell továbbá a vonatkozó intézkedések megfelelő végrehajtását a tagállamok illetékes közigazgatási hatóságai közötti együttműködésről szóló rendelkezés meghozatalával. |
(7) |
A tagállamok korlátozhatják a garanciaintézetek felelősségét, amennyiben ez összeegyeztethető az irányelv szociális céljával, és figyelembe veszi a követelések különböző szintjeit. |
(8) |
A fizetésképtelenségi eljárások azonosításának megkönnyítése érdekében, különösen a határon átnyúló helyzetekben, rendelkezni kell arról, hogy a tagállamok tájékoztassák a Bizottságot és a többi tagállamot a fizetésképtelenségi eljárások azon típusairól, amelyek esetében a garanciaintézet beavatkozik. |
(9) |
Mivel ezen irányelv célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ezen irányelv nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket. |
(10) |
A Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv végrehajtásáról és alkalmazásáról, különös tekintettel a tagállamokban kialakuló új foglalkoztatási formákra. |
(11) |
Ez az irányelv nem érinti az I. melléklet C. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket, |
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
I. FEJEZET
HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
1. cikk
(1) Ezen irányelvet a munkaszerződésből vagy munkaviszonyból származó, a 2. cikk (1) bekezdésének értelmében fizetésképtelen munkáltatókkal szembeni munkavállalói követelések esetén kell alkalmazni.
(2) A tagállamok ezen irányelv hatálya alól kivételes esetekben kizárhatják a munkavállalók bizonyos kategóriáinak követeléseit egyéb olyan garanciaformák fennállása esetén, amelyekről megállapítást nyert, hogy a munkavállalónak az ezen irányelvből származó védelemmel azonos védelmet nyújtanak.
(3) Amennyiben a nemzeti jogban alkalmazandó ilyen rendelkezés, a tagállamok továbbra is kizárhatják ezen irányelv hatálya alól:
a) |
a természetes személy által alkalmazott háztartási alkalmazottakat; |
b) |
az olyan halászokat, akik bérezése a bevételből való részesedés formájában történik. |
2. cikk
(1) Ezen irányelv alkalmazásában fizetésképtelen a munkáltató, amennyiben a munkáltató fizetésképtelensége alapján az adott tagállam törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései szerinti kollektív eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet terjesztettek elő, amely a munkáltató vagyonának részleges vagy teljes lefoglalásával, valamint felszámoló vagy hasonló feladatot ellátó személy kinevezésével jár, és az említett rendelkezések alapján az illetékes hatóság:
a) |
elhatározta az eljárás megkezdését; |
b) |
vagy megállapította, hogy a munkáltató vállalkozása vagy üzeme végleg megszűnt, és a rendelkezésre álló eszközök nem elegendőek az eljárás megkezdésének biztosítására. |
(2) Ezen irányelv nem sérti az egyes tagállamok jogszabályaiban szereplő „munkavállaló”, „munkáltató”, „díjazás”, „megszerzett jogosultság” és „jövőbeli jogosultság” kifejezések meghatározásait.
Mindamellett a tagállamok az alábbi személyeket nem zárhatják ki ezen irányelv hatálya alól:
a) |
a 97/81/EK irányelv szerint részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók; |
b) |
az 1999/70/EK irányelv szerint határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott munkavállalók; |
c) |
a 91/383/EGK irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerint munkaerő-kölcsönzésre irányuló munkaviszonnyal rendelkező munkavállalók. |
(3) A tagállamok nem írhatnak elő minimális időtartamot a munkaszerződés vagy a munkaviszony tekintetében azokra a munkavállalókra nézve, akik ezen irányelv alapján terjesztenek elő követeléseket.
(4) Ez az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy a munkavállalók védelmét kiterjesszék a fizetésképtelenség más eseteire is, például a kifizetések tényleges és tartós leállítására, amelyet az (1) bekezdésben említett eljárásoktól eltérő, a nemzeti jog rendelkezései szerinti eljárásokkal állapítanak meg.
Ezek az eljárások ugyanakkor nem járnak garancianyújtási kötelezettséggel a többi tagállam intézetei számára a IV. fejezetben említett esetekben.
II. FEJEZET
A GARANCIAINTÉZETEKRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK
3. cikk
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 4. cikk hatálya alá tartozó garanciaintézetek biztosítsák a munkavállalók munkaszerződésből vagy munkaviszonyokból származó, fennálló követeléseinek a kielégítését, és amennyiben a nemzeti jog ezt előírja, a végkielégítést is a munkaviszony megszűnése esetén.
A garanciaintézet által átvállalt követelések azok a fennálló fizetési követelések, amelyek a tagállamok által meghatározott időpont előtti és/vagy – adott esetben – utáni időszakra vonatkoznak.
4. cikk
(1) A tagállamok korlátozhatják a garanciaintézetek 3. cikkben említett felelősségét.
(2) Amennyiben a tagállamok élnek az (1) bekezdésben említett lehetőséggel, akkor meghatározzák annak az időszaknak a hosszát, amely alatt a garanciaintézet köteles kifizetni a fennálló követeléseket. Ez az időszak azonban nem lehet rövidebb, mint a 3. cikk második bekezdésében említett időpont előtt és/vagy után a munkaviszony utolsó három hónapjára járó fizetési igényre vonatkozó időszak.
A tagállamok ezt a három hónapos minimális időszakot beszámítják a legalább hat hónapos referencia-időszakba.
A legalább 18 hónapos referencia-időszakot előíró tagállamok nyolc hétre korlátozhatják azt az időszakot, amely alatt a garanciaintézet teljesíti a fennálló követeléseket. Ebben az esetben a munkavállaló számára a legkedvezőbb időszakokat alkalmazzák a minimális időszakok kiszámítására.
(3) A tagállamok felső határt állapíthatnak meg a garanciaintézet által teljesítendő kifizetésekre. Ezek a felső határok nem lehetnek alacsonyabb mértékűek, mint amely szociálisan összeegyeztethető ezen irányelv szociális céljával.
Amennyiben a tagállamok ezt a lehetőséget választják, tájékoztatják a Bizottságot a felső határ meghatározásának módszereiről.
5. cikk
A tagállamok meghatározzák a garanciaintézetek felépítésének, finanszírozásának és működésének részletes szabályait, különös tekintettel a következő alapelvekre:
a) |
a garanciaintézetek vagyona a munkáltató működő tőkéjétől elkülönül és úgy kell kezelni, hogy a fizetésképtelenség miatt folytatott eljárásban ne legyen hozzáférhető; |
b) |
a munkáltatók hozzájárulnak a finanszírozásához, kivéve ha azt teljes mértékben az állami hatóságok biztosítják; |
c) |
a garanciaintézetek fizetési kötelezettségei függetlenek a finanszírozáshoz történő hozzájárulás kötelezettségének teljesítésétől. |
III. FEJEZET
A SZOCIÁLIS BIZTONSÁGRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
6. cikk
A tagállamok kiköthetik, hogy a 3., 4. és 5. cikk nem vonatkozik azokra a munkavállalói hozzájárulásokra, amelyek a törvényileg előírt nemzeti szociális biztonsági rendszerek, vagy a törvényileg előírt nemzeti szociális biztonsági rendszereken kívüli, foglakoztatási vagy foglalkoztatás-közi kiegészítő nyugdíjrendszerek alapján esedékesek.
7. cikk
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a törvényileg előírt nemzeti szociális biztonsági rendszerekben meghatározott biztosító intézeteknek fizetendő kötelező munkáltatói hozzájárulásnak a munkáltató fizetésképtelenségének bekövetkeztét megelőző nem fizetése ne érintse hátrányosan a munkavállalóknak az ilyen biztosító intézetekkel szemben fennálló ellátáshoz való jogosultságát, amennyiben a munkavállalói hozzájárulást a kifizetett munkabérekből levonták.
8. cikk
A tagállamok biztosítják, hogy a törvényileg előírt nemzeti szociális biztonsági rendszereken kívüli, foglakoztatási és foglalkoztatás-közi kiegészítő ellátórendszerek előírásai szerinti, az öregkori ellátásra vonatkozó, beleértve a túlélő hozzátartozók ellátását is, a már megszerzett vagy jövőbeli jogosultságaik tekintetében megteszik a szükséges intézkedéseket a munkavállalók és az olyan személyek érdekeinek védelmében, akik a munkáltató fizetésképtelenségének kezdetekor már kiléptek a munkáltató vállalkozásából vagy üzeméből.
IV. FEJEZET
TRANSZNACIONÁLIS ESETEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
9. cikk
(1) Amennyiben egy, legalább két tagállam területén tevékenykedő vállalkozás a 2. cikk (1) bekezdése szerint fizetésképtelenné válik, akkor a munkavállalók fennálló követeléseinek teljesítéséért annak a tagállamnak az intézete felelős, amelynek területén az érintett munkavállalók munkát végeznek vagy szokásosan munkát végeznek.
(2) A munkavállalók jogainak mértékét az illetékes garanciaintézetre vonatkozó jog határozza meg.
(3) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett esetekben a 2. cikk (1) bekezdésében említett fizetésképtelenségi eljárással összefüggésben hozott döntéseket – amely eljárás megindítását egy másik tagállamban kérelmezték – figyelembe vegyék a munkáltatónak az ezen irányelv szerinti fizetésképtelenségének megállapításakor.
10. cikk
(1) A 9. cikk végrehajtása céljából a tagállamok rendelkeznek az illetékes közigazgatási hatóságaik és/vagy a 3. cikk első bekezdésben említett garanciaintézetek között a megfelelő információk cseréjéről, lehetővé téve különösen annak a garanciaintézetnek a tájékoztatását, amely a munkavállalók fennálló követeléseinek teljesítéséért felelős.
(2) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, valamint a többi tagállamot az illetékes közigazgatási hatóságaik és/vagy a garanciaintézeteik pontos adatairól és elérhetőségéről. A Bizottság ezt az információt a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi.
V. FEJEZET
ÁLTALÁNOS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
11. cikk
Ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy a munkavállalókra nézve kedvezőbb törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzanak vagy vezessenek be.
Ezen irányelv végrehajtása semmiféle körülmények között sem indokolhatja a tagállamok jelenlegi helyzetéhez képest történő visszalépést, valamint az irányelv hatálya alá tartozó munkavállalók általános védelmi szintjének csökkenését.
12. cikk
Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak azt a lehetőségét, hogy
a) |
megtegyék a visszaélések elkerüléséhez szükséges intézkedéseket; |
b) |
a 3. cikkben említett fizetési kötelezettséget vagy a 7. cikkben említett garanciakötelezettséget megtagadják vagy csökkentsék, ha kitűnik, hogy a kötelezettség teljesítése a munkavállaló és munkáltató közötti különleges kapcsolatok, illetve a munkavállaló és munkáltató közötti összejátszást eredményező közös érdekek miatt nem indokolt; |
c) |
a 3. cikkben említett fizetési kötelezettséget vagy a 7. cikkben említett garanciakötelezettséget megtagadják vagy csökkentsék, amennyiben a munkavállaló maga vagy közeli hozzátartozóival együtt a munkáltató vállalkozása vagy üzeme jelentős részének tulajdonosa volt, és jelentős mértékben befolyásolta annak tevékenységeit. |
13. cikk
A tagállamok értesítik a Bizottságot, valamint a többi tagállamot az ezen irányelv hatálya alá tartozó nemzeti fizetésképtelenségi eljárások típusáról, valamint minden velük kapcsolatos módosításról.
A Bizottság ezeket a közleményeket az Európai Unió Hivatalos Lapjában teszi közzé.
14. cikk
A tagállamok közlik a Bizottsággal azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
15. cikk
A Bizottság legkésőbb 2010. október 8-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv 1–4. cikkének, 9. és 10. cikkének, 11. cikke második bekezdésének, 12. cikke c) pontjának, valamint 13. és 14. cikkének a tagállamok általi végrehajtásáról és alkalmazásáról.
16. cikk
Az I. mellékletben meghatározott jogi aktusokkal módosított 80/987/EGK irányelv hatályát veszti, az I. melléklet C. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.
A hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásokat az ezen irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni a II. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban.
17. cikk
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
18. cikk
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt Strasbourgban, 2008. október 22-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
H.-G. PÖTTERING
a Tanács részéről
az elnök
J.-P. JOUYET
(1) HL C 161., 2007.7.13., 75. o.
(2) Az Európai Parlament 2007. június 19-i véleménye (HL C 146. E, 2008.6.12., 71. o.) és a Tanács 2008. szeptember 25-i határozata.
(3) HL L 283., 1980.10.28., 23. o.
(4) Lásd az I. melléklet A. és B. részét.
(5) HL L 14., 1998.1.20., 9. o.
(6) HL L 175., 1999.7.10., 43. o.
(7) HL L 206., 1991.7.29., 19. o.
I. MELLÉKLET
A. RÉSZ
A hatályon kívül helyezett irányelv és annak módosításai
(a 16. cikkben említettek szerint)
A Tanács 80/987/EGK irányelve |
|
A Tanács 87/164/EGK irányelve |
|
Az Európai Parlament és a Tanács 2002/74/EK irányelve |
B. RÉSZ
Hatályon kívül nem helyezett módosító aktus
(a 16. cikkben említettek szerint)
Az 1994. évi csatlakozási okmány
C. RÉSZ
A nemzeti jogba való átültetésre és alkalmazásra előírt határidők listája
(a 16. cikkben említettek szerint)
Irányelv |
Átültetés határideje |
Alkalmazás napja |
80/987/EGK |
1983. október 23. |
|
87/164/EGK |
|
1986. január 1. |
2002/74/EK |
2005. október 7. |
|
II. MELLÉKLET
Megfelelési táblázat
A 80/987/EGK irányelv |
Ezen irányelv |
1. cikk |
1. cikk |
2. cikk |
2. cikk |
3. cikk |
3. cikk |
4. cikk |
4. cikk |
5. cikk |
5. cikk |
6. cikk |
6. cikk |
7. cikk |
7. cikk |
8. cikk |
8. cikk |
8a. cikk |
9. cikk |
8b. cikk |
10. cikk |
9. cikk |
11. cikk |
10. cikk |
12. cikk |
10a. cikk |
13. cikk |
11. cikk (1) bekezdés |
— |
11. cikk (2) bekezdés |
14. cikk |
12. cikk |
— |
— |
15. cikk |
— |
16. cikk |
— |
17. cikk |
13. cikk |
18. cikk |
— |
I. melléklet |
— |
II. melléklet |