(1)

Az adócsalás, az adókijátszás és az adókikerülés komoly kihívást jelent az Unió számára és globális szinten is. Az információcsere kulcsfontosságú az ilyen gyakorlatok elleni küzdelemben.

(2)

Az Európai Parlament hangsúlyozta a méltányos adóztatás, valamint az adócsalás, az adókijátszás és az adókikerülés elleni – többek között a tagállamok közötti szorosabb közigazgatási együttműködés és kiterjedt információcsere révén történő – küzdelem politikai jelentőségét.

(3)

A Tanács 2021. december 7 én jóváhagyott egy adóügyekről szóló, az Európai Tanácsnak benyújtott Ecofin jelentést, amely felkérte a Bizottságot, hogy 2022-ben terjesszen elő jogalkotási javaslatot a 2011/16/EU tanácsi irányelvnek (3) a kriptoeszközökkel és a vagyonos magánszemélyekre vonatkozó feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos információcsere tekintetében történő további módosításáról.

(4)

A Számvevőszék 2021. január 26-án jelentést tett közzé, amelyben megvizsgálta a 2011/16/EU irányelv jogi keretét és végrehajtását. A jelentésben a Számvevőszék megállapítja, hogy a 2011/16/EU irányelv általános jogi kerete szilárd, de néhány rendelkezést meg kell erősíteni az információcserében rejlő lehetőségek teljeskörű kiaknázása és az automatikus információcsere hatékonysága mérésének biztosítása érdekében. A jelentésben továbbá a Számvevőszék arra a következtetésre jut, hogy a 2011/16/EU irányelv hatályát ki kell terjeszteni további eszköz- és jövedelemkategóriákra, például a kriptoeszközökre.

(5)

Az elmúlt 10 évben a kriptoeszközpiac jelentősége nőtt, kapitalizációja jelentősen és gyorsan növekedett. A kriptoeszközök érték vagy jog digitális megjelenítői, amelyek megosztott főkönyvi technológia vagy hasonló technológia alkalmazásával elektronikusan átruházhatók és tárolhatók.

(6)

A tagállamok a kriptoeszközügyletekből származó jövedelmek megadóztatására vonatkozó szabályokat és iránymutatásokat dolgoztak ki, amelyek tagállamonként eltérőek. A kriptoeszközök decentralizált jellege azonban megnehezíti a tagállamok adóhatóságai számára az adózási fegyelem biztosítását.

(7)

Az (EU) 2023/1114 európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) kiterjesztette az uniós szabályozási keretet a kriptoeszközökkel kapcsolatos olyan kérdésekre, amelyeket eddig nem szabályoztak a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó uniós jogi aktusok, valamint az ilyen kriptoeszközökkel kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtókra (a továbbiakban: kriptoeszköz-szolgáltatók). Az (EU) 2023/1114 rendelet meghatározza az ezen irányelv alkalmazásában használt fogalmakat. Ez az irányelv a kriptoeszköz-szolgáltatókra háruló adminisztratív terhek minimalizálása érdekében figyelembe veszi az (EU) 2023/1114 rendelet szerinti, a kriptoeszköz-szolgáltatókra vonatkozó engedélyezési követelményt is. A kriptoeszközök sajátosságának tekinthető, határokon átnyúló jelleg szoros nemzetközi közigazgatási együttműködést tesz szükségessé a hatékony szabályozás biztosítása érdekében.

(8)

A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem uniós kerete kiterjeszti a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni szabályok hatálya alá tartozó kötelezett szolgáltatók körét az (EU) 2023/1114 rendelet által szabályozott kriptoeszköz-szolgáltatókra. Emellett az (EU) 2023/1113 európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) a kriptoeszköz-szolgáltatókra is kiterjeszti a pénzforgalmi szolgáltatók azon kötelezettségét, hogy a pénzátutalásokhoz csatolják a fizető félre és a kedvezményezettre vonatkozó adatokat, annak érdekében, hogy biztosítsa a kriptoeszközök átruházásának nyomonkövethetőségét a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem céljából.

(9)

Nemzetközi szinten a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által 2022. augusztus 26-án elfogadott, Kriptoeszközökre vonatkozó adatszolgáltatási keret és módosítások a közös jelentéstételi standardhoz című dokumentuma I. részében meghatározott kriptoeszközökre vonatkozó adatszolgáltatási keret (a továbbiakban: az OECD kriptoeszközökre vonatkozó adatszolgáltatási kerete) azt célozza, hogy nagyobb adózási átláthatóság valósuljon meg a kriptoeszközök és az azokra vonatkozó adatszolgáltatás tekintetében. Az uniós szabályoknak figyelembe kell venniük az OECD által kidolgozott keretet az információcsere hatékonyságának növelése és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében. Ezen irányelv végrehajtásakor a tagállamoknak az OECD által 2023. június 8-án kiadott, „Az adóügyi információk automatikus cseréjére vonatkozó nemzetközi standard: a kriptoeszközökre vonatkozó adatszolgáltatási keret és a közös jelentéstételi standard 2023-as frissített változata” című dokumentumban meghatározott, az illetékes hatóságokkal kötendő mintamegállapodáshoz fűzött észrevételeket (a továbbiakban: az illetékes hatóságokkal kötendő mintamegállapodáshoz fűzött észrevételek) és az OECD kriptoeszközökre vonatkozó adatszolgáltatási keretéhez fűzött észrevételeket kell forrásként szemléltetés vagy értelmezés céljára, valamint annak biztosítása érdekében felhasználniuk, hogy az irányelv alkalmazása valamennyi tagállamban következetes módon történjen.

(10)

A 2011/16/EU irányelv kötelezettségeket állapít meg a pénzügyi intézmények számára, hogy jelentsék a pénzügyi számlákkal kapcsolatos információkat az adóhatóságoknak, amelyeknek ezt követően meg kell osztaniuk az említett információkat más érintett tagállamokkal. A legtöbb kriptoeszközt azonban nem kell jelenteni az említett irányelv értelmében, mivel nem minősülnek betétszámlán vagy pénzügyi eszközökben tartott pénznek. Emellett a kriptoeszköz-szolgáltatók és a kriptoeszköz-üzemeltetők a legtöbb esetben nem tartoznak a pénzügyi intézmény 2011/16/EU irányelv szerinti jelenlegi fogalommeghatározása alá.

(11)

Az olyan alternatív fizetési és befektetési eszközök növekvő használatából eredő új kihívások kezelése érdekében, amelyek az adókijátszás révén új kockázatokkal járnak, és amelyek még nem tartoznak a 2011/16/EU irányelv hatálya alá, az adatszolgáltatásra és az információcserére vonatkozó szabályoknak ki kell terjedniük a kriptoeszközökre és felhasználóikra.

(12)

A belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében az adatszolgáltatásnak hatékonynak, egyszerűnek és egyértelműen meghatározottnak kell lennie. A kriptoeszközökbe való befektetés során felmerülő adóztatandó tényállásokat nehéz felderíteni. Az adatszolgáltatásra kötelezett kriptoeszköz-szolgáltatók vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy összegyűjtsék és ellenőrizzék a felhasználóikra vonatkozó szükséges információkat. Az ágazat adminisztratív terheit minimálisra kell csökkenteni annak érdekében, hogy teljes mértékben kiaknázhassa a benne rejlő lehetőségeket az Unión belül.

(13)

Az adóhatóságok közötti automatikus információcsere elengedhetetlen ahhoz, hogy eljussanak hozzájuk a szükséges információk, amelyek lehetővé teszik számukra az esedékes jövedelemadók pontos megállapítását. Az adatszolgáltatási kötelezettségnek mind a határokon átnyúló, mind a belföldi ügyletekre ki kell terjednie annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az adatszolgáltatási szabályok hatékonyságát, a belső piac megfelelő működését, az egyenlő versenyfeltételeket és a megkülönböztetésmentesség elvének tiszteletben tartását.

(14)

Ezen irányelv az (EU) 2023/1114 rendelet által szabályozott és az alapján engedélyezett kriptoeszköz-szolgáltatókra, valamint a rendelet keretében nem szabályozott és engedélyezett kriptoeszköz-üzemeltetőkre alkalmazandó. Ebben az irányelvben mindkettőre adatszolgáltatásra kötelezett kriptoeszköz-szolgáltatóként hivatkozunk, mivel ezen irányelv értelmében adatszolgáltatásra kötelezettek. Nagyon tág annak az általános értelmezése, hogy mi minősül kriptoeszköznek, és magában foglalja a decentralizált módon kibocsátott kriptoeszközöket, a stabil kriptopénzeket – köztük az (EU) 2023/1114 rendeletben meghatározott elektronikuspénz-tokeneket – és egyes nem helyettesíthető tokeneket (NFT-k). A fizetési vagy befektetési célokra használható kriptoeszközök az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartoznak ezen irányelv értelmében. Ezért az adatszolgáltatásra kötelezett kriptoeszköz-szolgáltatóknak eseti alapon kell megítélniük, hogy a kriptoeszközök felhasználhatók-e fizetési és befektetési célokra, figyelembe véve az (EU) 2023/1114 rendeletben biztosított mentességeket, különösen a korlátozott hálózattal és bizonyos felhasználói tokenekkel kapcsolatban.

(15)

Annak érdekében, hogy az adóhatóságok elemezni tudják a kapott információkat, és azokat a nemzeti rendelkezésekkel összhangban felhasználhassák – például az információk megfeleltetése, valamint az eszközök és a tőkenyereség értékelése céljából –, helyénvaló az azon kriptoeszközök szerint bontott adatszolgáltatást és információcserét előírni, amelyekkel kapcsolatban a kriptoeszköz-felhasználó ügyleteket hajtott végre.

(16)

A hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti automatikus információcserére vonatkozó rendelkezések egységes végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az adatszolgáltatásra kötelezett kriptoeszköz-szolgáltatók által szolgáltatott információk kötelező automatikus cseréjének végrehajtásához szükséges gyakorlati intézkedések – többek között az információcserére szolgáló egységes formanyomtatvány – elfogadása céljából. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6) megfelelően kell gyakorolni.

(17)

Az (EU) 2023/1114 rendelet hatálya alá tartozó kriptoeszköz-szolgáltatók passzportálás útján gyakorolhatják tevékenységüket az Unióban, miután valamely tagállamban megkapták az engedélyüket. Az említett célból az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) nyilvántartást vezet az engedélyezett kriptoeszköz-szolgáltatókról. Az ESMA emellett feketelistát vezet azokról a kriptoeszköz-szolgáltatásokat nyújtó üzemeltetőkről, amelyek az (EU) 2023/1114 rendelet értelmében engedélykötelesek.

(18)

Azon kriptoeszköz-üzemeltetők számára, amelyek nem tartoznak az (EU) 2023/1114 rendelet hatálya alá, de ezen irányelv értelmében kötelesek adatokat szolgáltatni az Unióban lakóhellyel rendelkező kriptoeszköz-felhasználókra vonatkozóan, elő kell írni, hogy adatszolgáltatási kötelezettségeik teljesítése céljából egyetlen tagállamban vetessék nyilvántartásba magukat.

(19)

A nem uniós adójogrendszerekkel (államokkal vagy területekkel) folytatott közigazgatási együttműködés előmozdítása érdekében a bizonyos feltételeket teljesítő kriptoeszköz-üzemeltetők számára lehetővé kell tenni, hogy kizárólag az Unióban illetőséggel rendelkező kriptoeszköz-felhasználókra vonatkozó információkat szolgáltassanak a nem uniós adójogrendszer (állam vagy terület) adóhatóságainak, amennyiben a bejelentett információk megfelelnek az ebben az irányelvben meghatározott információknak, és amennyiben a Hatáskörrel rendelkező hatóságok és az ilyen nem uniós adójogrendszerek (államok vagy területek) között hatályos elismert megállapodás van érvényben. Az elismert megállapodással rendelkező nem uniós adójogrendszer (állam vagy terület) ezeket az információkat közölné azon tagállamok adóhatóságaival, amelyekben a kriptoeszköz-felhasználók illetőséggel rendelkeznek. E mechanizmus alkalmazását adott esetben a vonatkozó információk többszöri szolgáltatásának és továbbításának megelőzése érdekében kell lehetővé tenni.

(20)

Annak érdekében, hogy biztosítottak legyenek ezen irányelv végrehajtásának egységes feltételei, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni annak megállapítására, hogy azok az információk, amelyeket valamely tagállam és egy nem uniós adójogrendszer (állam vagy terület) hatáskörrel rendelkező hatóságai közötti megállapodás alapján ki kell cserélni, megfelelnek-e az ebben az irányelvben meghatározott információknak. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően kell gyakorolni. Mivel a közvetlen adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló megállapodások nem uniós adójogrendszerekkel (államokkal vagy területekkel) való megkötése továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik, a Bizottság tagállami kérésre is cselekedhet. E célból szükséges, hogy a megfelelést a Bizottság tagállami kérésre egy ilyen megállapodás tervezett megkötését megelőzően is megállapíthassa. Amennyiben az ilyen információcsere a hatáskörrel rendelkező hatóságok többoldalú megállapodásán alapul, a Bizottságnak a megfelelésre vonatkozó határozatot a hatáskörrel rendelkező hatóságok megállapodásának hatálya alá tartozó releváns keret egészével kapcsolatban kell meghoznia. Mindazonáltal adott esetben továbbra is lehetővé kell tenni a Bizottság számára a megfelelésre vonatkozó határozat meghozatalát a hatáskörrel rendelkező hatóságok kétoldalú megállapodása tekintetében.

(21)

Amennyiben a kriptoeszközökkel kapcsolatos adatszolgáltatásra és automatikus információcserére vonatkozó nemzetközi standard, nevezetesen az OECD kriptoeszközökre vonatkozó adatszolgáltatási kerete olyan minimumstandard vagy azzal egyenértékű standard, amely meghatározza a joghatóságok általi végrehajtásának minimális hatókörét és tartalmát, nem szükséges előírni az irányelv és az OECD kriptoeszközökre vonatkozó adatszolgáltatási kerete megfelelőségének Bizottság általi, végrehajtási jogi aktus útján történő megállapítását, amennyiben létezik Hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti hatályos elismert megállapodás a nem uniós adójogrendszerek (államok vagy területek) és az összes tagállam között.

(22)

Bár a G20-ak jóváhagyták az OECD kriptoeszközökre vonatkozó adatszolgáltatási keretét, és ajánlották annak végrehajtását, arról még nem született döntés, hogy az minimumstandardnak vagy azzal egyenértékűnek minősül-e. Az említett határozat meghozataláig ezen irányelv két különböző megközelítést tartalmaz a megfelelés megállapítására.

(23)

Ez az irányelv nem helyettesíti az (EU) 2023/1114 rendeletből eredő szélesebb körű kötelezettségeket.

(24)

Az ezen irányelv és az (EU) 2023/1114 rendelet közötti konvergencia támogatása, valamint az irányelv és a rendelet következetes felügyeletének előmozdítása érdekében a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak együtt kell működniük más nemzeti hatóságokkal vagy intézményekkel, és meg kell osztaniuk a releváns információkat.

(25)

Az ebben az irányelvben előírt adatszolgáltatási kötelezettségek alóli mentesség, amely attól függ, hogy megállapításra kerül-e az adatszolgáltatási és információcsere-mechanizmusok megfelelősége a nem uniós adójogrendszerek (államok vagy területek) és a tagállamok viszonylatában csak az adózás területén alkalmazandó és különösen ezen irányelv alkalmazása tekintetében, és nem szolgálhat alapul a megfelelés elismeréséhez az uniós jog más területein.

(26)

Alapvető fontosságú a 2011/16/EU irányelv szolgáltatandó vagy kicserélendő információkra vonatkozó rendelkezéseinek megerősítése a különböző piacok új fejleményeihez való alkalmazkodás és következésképpen az adócsalással, az adókijátszással és az adókikerüléssel kapcsolatban azonosított magatartások hatékony kezelése érdekében. Figyelemmel a hatékony adatszolgáltatás és információcsere megvalósítására, e rendelkezéseknek tükrözniük kell a belső piacon és a nemzetközi szinten megfigyelt fejleményeket. Következésképpen ez az irányelv magában foglalja többek között az OECD által 2022. augusztus 26-án elfogadott, A kriptoeszközökre vonatkozó adatszolgáltatási keret és módosítások a közös jelentéstételi standardhoz című dokumentum II. részében meghatározott, az OECD közös jelentéstételi standardjának legutóbbi módosításait, beleértve az elektronikus pénzre és a központi banki digitális fizetőeszközre vonatkozó rendelkezések integrálását, valamint kiterjeszti a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos információk automatikus cseréjének hatályát a természetes személyekre vonatkozó bizonyos adómegállapításokra. A közös jelentéstételi standard – ezen irányelvben foglalt és a közös jelentéstételi standard eredeti változata tekintetében a 2014/107/EU tanácsi irányelv (7) preambulumbekezdéseiben már említett – legutóbbi módosításainak végrehajtásakor a tagállamoknak a Hatáskörrel rendelkező hatóságokkal kötendő mintamegállapodáshoz és a közös jelentéstételi standardhoz fűzött – immár a közös jelentéstételi standard legutóbbi módosításait is tartalmazó – észrevételeket kell szemléltetés vagy értelmezés céljára, valamint annak biztosítása érdekében felhasználniuk, hogy az irányelv alkalmazása valamennyi tagállamban következetes módon történjen.

(27)

A 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) meghatározása szerinti elektronikus pénzt gyakran használják az Unióban, az ügyletek volumene és együttes értékük pedig folyamatosan nő. Az elektronikus pénz azonban nem tartozik kifejezetten a 2011/16/EU irányelv hatálya alá. A tagállamok eltérő megközelítéseket alkalmaznak az elektronikus pénz tekintetében. Ennek következtében a kapcsolódó termékekre nem mindig terjednek ki a 2011/16/EU irányelv meglévő jövedelem- és tőkekategóriái. Ezért olyan szabályokat kell a 2011/16/EU irányelvbe bevezetni, amelyek biztosítják, hogy az adatszolgáltatási kötelezettségek az elektronikus pénzre is vonatkozzanak.

(28)

Az adócsalást, az adókijátszást és az adókikerülést lehetővé tevő kiskapuk megszüntetése érdekében elő kell írni a tagállamok számára a nem letéti jellegű osztalékbevételből származó jövedelemre vonatkozó információk cseréjét. Ezért a nem letéti jellegű osztalékbevételből származó jövedelmet szerepeltetni kell az automatikus információcserével érintett jövedelemkategóriák körében.

(29)

Az adóazonosító szám elengedhetetlen ahhoz, hogy a tagállamok meg tudják feleltetni a kapott információkat a nemzeti adatbázisokban szereplő adatoknak. Növeli a tagállamok azon képességét, hogy azonosítsák az érintett adófizetőket és helyesen állapítsák meg a kapcsolódó adókat. Ezért fontos, hogy a tagállamok feltüntessék az adatszolgáltatás tárgyát képező személyek és szervezetek adóazonosító számát a kötelező automatikus információcsere hatálya alá tartozó jövedelem- és tőkekategóriákkal, a pénzügyi számlákkal, a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapításokkal és az előzetes ármegállapításokkal, az országonkénti jelentésekkel, az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal, valamint a digitális platformokon értékesítőkre és a kriptoeszközökre vonatkozó információkkal kapcsolatos információcserékkel összefüggésben történő adatszolgáltatás és adatközlés során.

(30)

Annak érdekében, hogy az adóazonosító szám nagyobb mértékben rendelkezésre álljon a tagállamok Hatáskörrel rendelkező hatóságai számára, minden tagállamnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak előírására, hogy a személyek és szervezetek illetőség szerinti tagállam által kibocsátott adóazonosító számát a munkaviszonyból származó jövedelem, az igazgatói díjak és a nyugdíjak tekintetében, a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítások és az előzetes ármegállapítások, az országonkénti jelentések, valamint az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciók tekintetében jelentsék be. Ezek az intézkedések magukban foglalhatják többek között az adóazonosító szám bejelentésére vonatkozó nemzeti jogi követelmények – az ezen irányelvben foglalt átültetési határidőig történő – bevezetését. Ezenfelül az (EU) 2022/2523 irányelv (9) hatálybalépését követően, valamint az említett irányelvben meghatározott mentesítési (safe harbour) szabályok fényében fontos biztosítani a megfelelő egyeztetést az országonkénti jelentésekkel kapcsolatos, a 2011/16/EU irányelv szerinti kötelező automatikus információcsere tekintetében. A tagállamok azonban annak is tudatában vannak, hogy előfordulhatnak olyan ritka helyzetek, amikor az adatszolgáltató szervezet vagy az adatszolgáltató személy számára egyszerűen nem lehetséges hozzájutni az adóazonosító számhoz és bejelenteni azt, beleértve azt az esetet is, amikor az adatszolgáltató szervezet vagy az adatszolgáltató személy minden erőfeszítése ellenére sem volt képes hozzájutni az adóazonosító számhoz, vagy azt az esetet, amikor nem adtak ki adóazonosító számot az adózónak.

(31)

A határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapításokhoz és előzetes árképzési megállapodásokhoz, az országonkénti jelentésekhez és az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókhoz kapcsolódó információcserék során minden tagállamnak fel kell tüntetnie – amennyiben ahhoz a tagállam Hatáskörrel rendelkező hatósága hozzájutott – a természetes és jogi személyek és szervezetek adóazonosító számát.

(32)

A természetes személyekre vonatkozó feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos információcsere hiánya azt jelenti, hogy az érintett tagállam adóhatóságai nem feltétlenül tudnak ezekről az adómegállapításokról. Emiatt fennáll az adócsalási, adókijátszási és adókikerülési lehetőségek megteremtésének veszélye. Az említett veszély csökkentése, valamint az adminisztratív terhek csökkentése érdekében a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítások automatikus cseréjének ki kell terjednie az ilyen adómegállapításokra is, amennyiben a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapításban szereplőügylet vagy ügyletsorozat összege meghalad egy bizonyos küszöbértéket.

(33)

Automatikusan ki kell cserélni azokat a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapításokat is, amelyek meghatározzák, hogy az adott személy adóügyi illetőséggel rendelkezik-e a feltételes adómegállapítást kibocsátó tagállamban. Az arányosság érdekében és az adminisztratív terhek csökkentése céljából helyénvaló azonban, hogy a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítások egyes gyakori formái, amelyek magukban foglalhatnak azt meghatározó elemet, hogy egy természetes személy adóügyi illetőséggel rendelkezik-e valamely tagállamban, kizárólag az említett az alapon ne képezhessék tárgyát a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapításokra vonatkozó információcserének. A külföldi illetőségű személyek munkaviszonyból származó jövedelme, igazgatói díja és nyugdíja tekintetében a forrásadóra vonatkozó, határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítások nem cserélhetők ki, kivéve, ha a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapításban említett ügylet vagy ügyletsorozat összege meghaladja a küszöbértéket.

(34)

Számos tagállam várhatóan azonosítási szolgáltatásokat vezet be a szolgáltatók és az adófizetők azonosítására szolgáló egyszerűsített és szabványosított eszközként. Azon tagállamok számára, amelyek ezt a formátumot kívánják használni az azonosításhoz, ezt meg kell engedni azzal a feltétellel, hogy az nem befolyásolhatja az ilyen azonosítási szolgáltatásokat igénybe nem vevő más tagállamok információáramlását és -minőségét. Ezért az azonosítási szolgáltatások igénybevétele nem érintheti az átvilágítási eljárásokat vagy az információgyűjtésre vonatkozó követelményeket. Továbbá, amennyiben az említett megállapítások bizonyos szempontból eltérnek az OECD automatikus információcserére vonatkozó megfelelő standardjaitól, ezen irányelvnek az azonosítási szolgáltatások igénybevételére vonatkozó rendelkezései nem befolyásolhatják annak meghatározását, hogy a valamely tagállam és egy nem uniós adójogrendszer (állam vagy terület) Hatáskörrel rendelkező hatóságai közötti megállapodás alapján bejelentett és kicserélt információk egyenértékűek-e az ezen irányelvben meghatározott információkkal vagy megfelelnek-e azoknak.

(35)

Fontos, hogy a 2011/16/EU irányelv alapján közölt információk főszabályként az említett irányelv tárgyi hatálya alá tartozó adók megállapítása, kezelése és beszedése céljából kerüljenek felhasználásra. A nem egyértelmű keret miatt azonban bizonytalanságok merültek fel az információk felhasználásával kapcsolatban. Tekintettel az adócsalás, az adókijátszás és az adókikerülés, valamint a pénzmosás közötti kapcsolatra, valamint a végrehajtás terén fennállóösszefüggésekre, helyénvaló egyértelművé tenni, hogy a tagállamok között közölt információknak felhasználhatónak kell lenniük a vámok megállapításához, kezeléséhez és behajtásához, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem céljára is.

(36)

Tekintettel a 2011/16/EU irányelv alapján gyűjtött és kicserélt információk mennyiségére és jellegére, az említett információk bizonyos további területeken is hasznosak lehetnek. Az említett információk más területeken való felhasználását ugyan általános szabályként az információt kommunikáló tagállam által ezen irányelvvel összhangban jóváhagyott területekre kell korlátozni, lehetővé kell tenni az információk szélesebb körű felhasználását olyan különleges és súlyos helyzetekben, amelyekre vonatkozóan uniós szintű megállapodás született arról, hogy intézkedéseket kell foganatosítani. Ilyen helyzet különösen, ha az Európai Unió működéséről szóló szerződés 215. cikke alapján korlátozó intézkedésekről szóló határozatokat hoztak. A 2011/16/EU irányelv alapján kicserélt információk relevánsak lehetnek a korlátozó intézkedések megsértésének vagy kijátszásának felderítése szempontjából. Ugyanakkor pedig a korlátozó intézkedések esetleges megsértése adózási szempontból releváns, mivel a korlátozó intézkedések megkerülése a legtöbb esetben az érintett eszközökkel kapcsolatos adókikerülésnek is minősül. Tekintettel a korlátozó intézkedések megkerülésének felderítése és az adókikerülés felderítése közötti valószínűsíthető szinergiákra és szoros kapcsolatra, helyénvaló az információ további felhasználásának engedélyezése.

(37)

Alapvető fontosságú, hogy a 2011/16/EU irányelv alapján közölt információkat minden olyan tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága felhasználja, amely az említett információkat megkapja. Ezért helyénvaló annak előírása valamennyi tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága számára, hogy hozzanak létre hatékony mechanizmust a 2011/16/EU irányelv szerinti adatszolgáltatás vagy információcsere során szerzett információk felhasználásának biztosítására. Az információk ezen felhasználása magában foglalhatja például az önkéntes megfelelési programokat, a nyilvánosságra hozatalt célzó értesítéseket, a figyelemfelkeltő kampányokat, az adóbevallások előzetes kitöltését, a kockázatértékeléseket, a korlátozott ellenőrzéseket, az általános ellenőrzéseket, az adókódok megállapítását, az adóbecslést, a nemzeti rendszerekbe való beillesztést és más adóügyi intézkedéseket.

(38)

Az erőforrások hatékony felhasználása és az információcsere előmozdítása céljából, továbbá annak elkerülése érdekében, hogy minden tagállamnak hasonló változtatásokat kelljen végrehajtania az információk tárolására használt rendszereiben, a kriptoeszközökről közlendő információk számára egy minden tagállam számára, és kizárólag statisztikai célokból a Bizottság számára is hozzáférhető központi adattárat kell létrehozni, ahová a tagállamok feltölthetik, és ahol tárolhatják a jelentett információkat, ahelyett hogy ezeket az információkat biztonságos e-mail útján osztanák meg. A tagállamok számára az említett központi adattárban csak az adott tagállamban illetőséggel rendelkezőkre vonatkozó adatokhoz való hozzáférés engedélyezhető. A központi adattárhoz való bármely hozzáférésnek, és a hozzáférés bármilyen korlátozásának összhangban kell állnia az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) szerinti követelményekkel. E rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a központi adattár létrehozásához szükséges gyakorlati intézkedések tekintetében. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.

(39)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni annak érdekében, hogy végrehajtási jogi aktust fogadjon el egy olyan eszköz kidolgozására irányulóan, amely lehetővé teszi az adózó vagy az adatszolgáltató szervezet vagy az adatszolgáltató személy által részükre megadott adóazonosító szám helyességének elektronikus és automatizált ellenőrzését. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően kell gyakorolni. A tagállamok részére biztosítandó informatikai eszköz célja, hogy elősegítse az adóhatóságok számára a megfelelési arányok növekedését, és általában véve javítania kell a kicserélt információk minőségét.

(40)

A 2011/16/EU irányelv szerinti, tagállamok közötti információcsere útján megszerzett információk minimális megőrzési ideje nem lehet hosszabb a szükségesnél, de semmi esetre sem lehet öt évnél rövidebb. A tagállamok nem őrizhetik meg az információkat az ezen irányelv céljainak eléréséhez szükségesnél hosszabb ideig.

(41)

Az Adatszolgáltatásra kötelezett pénzügyi intézmények, a közvetítők, az Adatszolgáltatásra kötelezett platformüzemeltetők, az Adatszolgáltatásra kötelezett kriptoeszköz-szolgáltatók vagy az egyes tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai az (EU) 2016/679 rendelet értelmében vett adatkezelőnek minősülnek. Abban az esetben, ha az említett adatkezelők közül kettő vagy több közösen határozza meg a személyes adatok kezelésének céljait és eszközeit, közös adatkezelőknek minősülnek. Például a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai a központi adattár közös adatkezelőinek minősülnek, amelyek közösen állapodtak meg a kezelendő személyes adatokról és kezelésük módjáról.

(42)

Az ezen irányelv szerinti szabályok megfelelő érvényesítése érdekében helyénvaló, hogy a tagállamok szabályokat állapítsanak meg az adatszolgáltatásra kötelezett kriptoeszköz-szolgáltatók által szolgáltatott információk kötelező automatikus cseréjével kapcsolatos, ezen irányelv rendelkezései alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozóan, és meghozzanak minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Bár a szankciók megválasztása a tagállamok hatáskörében marad, az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(43)

Annak érdekében, hogy a 2011/16/EU irányelv alkalmazásának értékelése és az ezen irányelv IV. mellékletében szereplő szempontok relevanciájának kétéves értékelése időben összhangba kerüljön, helyénvaló az említett értékelési folyamatokat időben egymáshoz igazítani.

(44)

Figyelembe véve a Bíróságnak az Orde van Vlaamse Balies és társai ügbyen C-694/20. számon, 2022. december 8-án hozott ítéletét (11), a 2011/16/EU irányelvet úgy kell módosítani, hogy annak rendelkezései ne írják elő az adótervezésben közreműködőként eljáró ügyvédek számára, hogy – amennyiben a rájuk vonatkozó titoktartási kötelezettség miatt mentesülnek az adatszolgáltatás kötelezettsége alól – bármely olyan adótervezésben közreműködőt, aki nem az ügyfelük, értesítsenek annak adatszolgáltatási kötelezettségeiről. Az adatszolgáltatás kötelezettsége alól mentesülő adótervezésben közreműködők számára az őket terhelő ügyvédi titoktartási kötelezettség miatt továbbra is elő kell azonban írni, hogy az ügyfeleiket késedelem nélkül értesítsék adatszolgáltatási kötelezettségeikről.

(45)

Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) 42. cikke (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor és a biztos 2023. április 3-án véleményt (13) nyilvánított.

(46)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: a Charta) elismert elveket. Így különösen, ezen irányelv biztosítja a személyes adatok védelméhez fűződő, a Charta 8. cikkében foglalt jog maradéktalan tiszteletben tartását. E tekintetben fontos emlékeztetni arra, hogy a személyes adatoknak a 2011/16/EU irányelv alapján történő kezelésére az (EU) 2016/679 és az (EU) 2018/1725 rendelet alkalmazandó. Ezen túlmenően ez az irányelv biztosítani kívánja a vállalkozás szabadságának teljeskörű tiszteletben tartását.

(47)

mivel a 2011/16/EU irányelv célját, nevezetesen a tagállamok közötti, a belső piac megfelelő működésével összeegyeztethető hatékony közigazgatási együttműködést a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a szükséges egységesség és hatékonyság miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(48)

A 2011/16/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 8. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 8a. cikk a következőképpen módosul:

4.

a 8ab. cikk a következőképpen módosul:

5.

A 8ac. cikk (2) bekezdése első albekezése a következő ponttal egészül ki:

6.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

7.

A 16. cikk a következőképpen módosul:

8.

A 18. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

9.

A 20. cikk (5) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

10.

A 21. cikk a következőképpen módosul:

11.

A 22. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

12.

A 23. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

13.

A 25. cikk a következőképpen módosul:

14.

A 25a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

15.

A 27. cikk (2) bekezdését el kell hagyni.

16.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

17.

Az I. melléklet ezen irányelv I. mellékletével összhangban módosul.

18.

Az V. melléklet ezen irányelv II. mellékletével összhangban módosul.

19.

A III. melléklet szövege VI. mellékletként egészíti ki ezen irányelvet.