31.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 87/492

(1)

Csoportszinten kell elvégezni annak értékelését, hogy a személyek saját számlára kereskednek, vagy árualapú származtatott termékekkel, kibocsátási egységekkel vagy azok származtatott termékeivel befektetési szolgáltatásokat nyújtanak az Unióban a főtevékenységükhöz képest kiegészítő tevékenységként. A 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 2. cikke 11. pontjának megfelelően úgy tekintendő, hogy a csoport magában foglalja az anyavállalatot és annak minden leányvállalatát, továbbá az Unióban és harmadik országokban székhellyel rendelkező szervezeteket, függetlenül attól, hogy a csoport székhelye az Unión belül vagy kívül van-e.

(2)

Az értékelést két teszt formájában kell elvégezni, mindkét tesztnek a csoporton belüli személyek kereskedési tevékenységén kell alapulnia, és a számítást eszközosztályonként kell elvégezni. Az első tesztnek azt kell meghatároznia, hogy a csoporton belüli személyek abban az eszközosztályban jelentős piaci szereplők-e a pénzügyi piac méretéhez képest, és következésképpen elő kell írni számukra, hogy szerezzenek engedélyt befektetési vállalkozásként. A második tesztnek azt kell meghatároznia, hogy a csoporton belüli személyek a csoport főtevékenységéhez képest olyan nagy mértékben kereskednek-e saját számlára, illetve árualapú származtatott termékekkel, kibocsátási egységekkel vagy azok származtatott termékeivel olyan nagy mértékben nyújtanak-e befektetési szolgáltatásokat, hogy azok a tevékenységek csoportszinten nem tekinthetők kiegészítő tevékenységnek, és hogy ezért a személyek számára elő kell írni, hogy szerezzenek engedélyt befektetési vállalkozásként.

(3)

Az első teszt a személy piaci részesedésének meghatározásához az általa folytatott kereskedési tevékenységet eszközosztályonként veti össze az Unióban folytatott összes kereskedési tevékenységgel. A kereskedési tevékenység volumenét úgy kell meghatározni, hogy a személy által folytatott összes kereskedési tevékenység volumenéből ki kell vonni azoknak a csoporton belüli likviditási vagy kockázatkezelési célú ügyleteknek a mennyiségét, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik a kereskedelmi vagy likviditásfinanszírozási tevékenységekhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat, illetve azon ügyletek mennyiségét, amelyek valamely kereskedési helyszínen likviditás biztosítására vonatkozó kötelezettségeket teljesítenek („elsőbbségi ügyletek”).

(4)

A kereskedési tevékenység volumenét az árualapú származtatott termékekre, kibocsátási egységekre vagy azok származtatott termékeivel vonatkozó ügyletek bruttó névleges értékével kell meghatározni az előző hároméves időszak mozgóátlaga alapján. A piac teljes méretét az Unióban folytatott kereskedési tevékenység alapján kell meghatározni minden olyan eszközosztály vonatkozásában, amelyre mentességet kérnek, beleértve az Unión belüli kereskedési helyszíneken vagy azokon kívül kötött ügyleteket is.

(5)

Mivel az árupiacok jelentős eltéréseket mutatnak a méret, a piaci szereplők száma, a likviditás szintje és más tulajdonságok tekintetében, a kereskedési tevékenység volumenére vonatkozó teszt összefüggésében a különböző eszközosztályokra különböző küszöbértékeket kell alkalmazni.

(6)

A második teszt a kereskedési tevékenység volumenének meghatározása tekintetében két módszert tartalmaz a csoport főtevékenysége volumenének meghatározásához. E teszt kétféleképpen végezhető el, annak érdekében, hogy jobban tükrözze a mentességet igénybe venni szándékozó személyek alapul szolgáló tevékenységeit, ugyanakkor minimálisra csökkenti a teszt végrehajtásának szabályozási terhét és összetettségét. A tőkealapú teszt a kereskedésen alapuló teszt alternatívája, annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni az értékelésre kötelezett igen sokféle csoport gazdasági realitását, függetlenül attól, hogy a kereskedési tevékenységük kiegészítő tevékenység-e a fő üzleti tevékenységükhöz képest, ideértendők azok a csoportok, amelyek a méretükhöz képest jelentős tőkebefektetést hajtanak végre az infrastrukturális, szállítási és termelő létesítmények kialakítása területén, valamint azok a csoportok, amelyek a pénzügyi piacokon könnyen nem fedezhető befektetéseket hajtanak végre. Mivel a második teszt mindkét formája a különféle csoportok eltérő mögöttes gazdasági realitását kezeli, mindkét teszt megfelelő módszer annak meghatározására, hogy a kereskedési tevékenység kiegészítő tevékenység-e egy adott csoport főtevékenységéhez képest.

(7)

A kereskedési tevékenység volumene a második teszt első módszere szerint használt formában a személy vagy csoport által főtevékenységként folytatott kereskedelmi tevékenységet helyettesítő érték. E helyettesítő értéket a személyeknek könnyen és költséghatékonyan kell alkalmazniuk, mivel az első teszthez már összegyűjtött adatokon alapul, ugyanakkor érdemi tesztet hoz létre.

(8)

Ez a helyettesítő érték azért megfelelő, mert úgy tekinthető, hogy egy racionális kockázatkerülő jogalany, például az áruk vagy a kibocsátási egységek előállítója, feldolgozója vagy fogyasztója a főtevékenysége kereskedelmi tevékenységének volumenét azzal egyenértékű volumenű árualapú származtatott termékkel, kibocsátási egységgel vagy azok származtatott termékeivel fedezi. Ezért az árualapú származtatott termékekkel, kibocsátási egységekkel vagy azok származtatott termékeivel folytatott összes kereskedési tevékenységének az alaptermék bruttó névleges értékével mért volumene a csoport főtevékenysége volumenét megfelelően helyettesítő érték. Mivel azok a csoportok, amelyeknek a fő üzleti tevékenysége nem kapcsolódik árukhoz vagy kibocsátási egységekhez, nem használnának árualapú származtatott termékeket vagy kibocsátási egységekhez kapcsolódó származtatott termékeket kockázatcsökkentő eszközként, az árualapú származtatott termékekkel, kibocsátási egységekkel vagy azok származtatott termékeivel folytatott kereskedésük nem minősül fedezésnek.

(9)

Az árualapú származtatott termékek kockázatcsökkentő eszközként történő használata azonban nem tekinthető a személy vagy csoport által főtevékenységként folytatott összes kereskedelmi tevékenység tökéletes helyettesítőjének, mivel nem feltétlenül veszi figyelembe a származékos piacokhoz nem kapcsolódó befektetett eszközökre irányuló egyéb befektetéseket. A csoport árualapú származtatott termékekkel folytatott kereskedése és a főtevékenysége tényleges volumene közötti összhang esetleges hiányának korrigálása érdekében – különösen a kisméretű csoportok tekintetében – a második teszt első módszerének olyan óvintézkedést kell tartalmaznia, amely elismeri, hogy a csoporton belüli személyek által folytatott kereskedési tevékenység – ahhoz, hogy kiegészítő tevékenységnek minősüljön – nem haladhatja meg az egyes releváns eszközosztályokhoz az első teszt keretében meghatározott bármely küszöbérték bizonyos százalékos arányát sem. Minél magasabb a spekulatív tevékenység százalékos aránya egy csoport összes kereskedési tevékenységén belül, annál alacsonyabb az első teszt keretében meghatározott küszöbérték.

(10)

Az az óvintézkedés, amely azon alapul, hogy a csoport az első teszt keretében az egyes releváns eszközosztályokhoz meghatározott bármely küszöbérték bizonyos százalékos arányát nem lépi túl, a releváns árualapú származtatott termékekkel folytatott kereskedés területén összességében elhanyagolható lábnyommal rendelkező, nagyon kis méretű csoportok esetében különösen releváns. Egyrészt e csoportokkal szemben követelmény lehet, hogy költséges elemzést végezzenek a kereskedési tevékenységeikről annak meghatározásához, hogy a kereskedés csökkenti-e a kockázatot, a kereskedési tevékenység kiegészítő jellege tekintetében ugyanakkor az eredmény nem meggyőző. E csoportok ugyanakkor általában nem rendelkeznek eszközökkel ahhoz, hogy a kereskedésen alapuló teszt alternatívájaként a tőkealapú tesztet végezzék el. E csoportok aránytalan terheinek elkerülése érdekében indokolt, hogy azok a csoportok, amelyeknek a kereskedési tevékenysége az egyes releváns eszközosztályok tekintetében nem éri el az első teszt keretében meghatározott küszöbérték egyötödét, az adott kereskedést a főtevékenységükhöz képest kiegészítő tevékenységként folytató csoportnak minősüljenek. A második teszt szerinti első módszer azonban nem feltétlenül méri pontosan azon személyek főtevékenységét, amelyek a méretükhöz képest jelentős tőkebefektetéseket hajtanak végre az infrastrukturális, szállítási és termelő létesítmények kialakítása területén. A módszer nem ismeri el azokat az eszközöket sem, amelyek nem fedezhetők a pénzügyi piacokon. Ezért szükséges, hogy a második teszt egy második módszert is tartalmazzon, amely tőkealapú mérőszámot alkalmaz annak mérésére, hogy az adott kereskedési tevékenység a csoport főtevékenységéhez képest kiegészítő tevékenység-e.

(11)

A második teszt szerinti második módszer azt a becsült tőkét alkalmazza, amelyet egy nem pénzügyi csoportnak a csoporton belüli személyek által folytatott kiegészítő tevékenységek összegét helyettesítő értékként kell tartania az árualapú származtatott termékekkel, kibocsátási egységekkel és azok származtatott termékeivel – az elsőbbségi ügyletekből származó termékek kivételével – folytatott kereskedéséből fakadó pozícióiban rejlő piaci kockázattal szemben. A Bázeli Bizottság égisze alatt kidolgozott és az Unióban a tőkekövetelményekről szóló irányelv útján végrehajtott keretrendszer a névleges tőke pozíciókra alkalmazott arányos súlyozásához használatos. E keretrendszeren belül az árualapú származtatott termékeken, kibocsátási egységeken vagy azok származtatott termékein felvett nettó pozíció meghatározása az árualapú származtatott termékekre, kibocsátási egységekre vagy azok származtatott termékeire vonatkozó ügyletek adott típusán – például határidős tőzsdei ügyleten, tőzsdén kívüli határidős ügyleten vagy opciós utalványon – felvett hosszú és rövid pozíciók nettósításával történik. A nettó pozíció meghatározása során a nettósítást az ügylet megkötésének helyétől, az ügylet partnerétől vagy lejáratától függetlenül kell végezni. Árualapú származtatott termékekre, kibocsátási egységekre vagy azok származtatott termékeire vonatkozó releváns ügyletekben felvett bruttó pozíciót viszont az adott árualapú származtatott termékre, kibocsátási egységre vagy annak származtatott termékére vonatkozó ügylettípusok nettó pozícióinak összeadásával kell kiszámítani. Ebben az összefüggésben az árualapú származtatott termékekre, kibocsátási egységekre vagy azok származtatott termékeire vonatkozó ügylettípusokban felvett nettó pozíciók nem nettósíthatók egymáshoz képest.

(12)

A második teszt második módszere szerint a csoport becsült tőkéjének összegét ezt követően össze kell vetni a csoport által felhasznált tőke tényleges mennyiségével, amelynek tükröznie kell a főtevékenysége volumenét. A felhasznált tőkét a csoport teljes eszközállományának és rövid lejáratú hitelállományának különbsége alapján kell kiszámítani. A rövid lejáratú hitelállománynak a tizenkét hónapon belül esedékes hitelállományt kell magában foglalnia.

(13)

A kiegészítő tevékenységre vonatkozó teszteket annak ellenőrzése indokolja, hogy a csoporton belüli, a 2014/65/EU irányelv szerint nem engedélyezett személyeknek az árualapú származtatott termékekkel, kibocsátási egységekkel és azok származtatott termékeivel folytatott tevékenységük relatív vagy abszolút volumene miatt kell-e engedélyt kérelmezniük. A kiegészítő tevékenységre vonatkozó tesztek ennélfogva meghatározzák a csoport által árualapú származtatott termékekkel, kibocsátási egységekkel és azok származtatott termékeivel a 2014/65/EU irányelv szerint amiatt engedély nélkül folytatható tevékenységek volumenét, mert a csoport főtevékenységéhez képest kiegészítő tevékenységnek minősülnek. Ezért a nem engedélyezett csoporttagok által folytatott valódi kiegészítő tevékenység volumenének értékelése érdekében a csoport kiegészítő tevékenységének volumenét azon kritériumok felhasználásával indokolt kiszámítani, amelyek kizárják az irányelv szerint nem engedélyezett csoporttagok által folytatott tevékenységet.

(14)

Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a piaci szereplők észszerűen megtervezhessék és működtethessék vállalkozásukat, és annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni a tevékenység szezonális mintázatait, az azt meghatározó teszteknek, hogy egy tevékenység mikor minősül a főtevékenységhez képest kiegészítő tevékenységnek, hároméves időszakon kell alapulniuk. Ezért a jogalanyoknak – annak érdekében, hogy benyújthassák az éves értesítésüket az illetékes hatóságnak – a három év egyszerű mozgóátlagának kiszámításával évente értékelniük kell, hogy átlépik-e a két küszöbérték valamelyikét. Ez a kötelezettség nem sértheti az illetékes hatóság azon jogát, hogy bármikor arra vonatkozó jelentést kérjen a személyektől, hogy milyen alapon tekintik a tevékenységüket a 2014/65/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdése j) pontjának i. és ii. alpontja szerint a főtevékenységükhöz képest kiegészítő tevékenységnek.

(15)

Azokat az ügyleteket, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik a kereskedelmi tevékenységhez vagy likviditásfinanszírozási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat, valamint a csoporton belüli ügyleteket a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (3) összhangban kell mérlegelni. Az olyan ügyletek tekintetében, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik a kereskedelmi tevékenységhez vagy likviditásfinanszírozási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat, a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (4) azonban csak a nem szabályozott piacokon kereskedett származtatott termékekre hivatkozik, míg a 2014/65/EU irányelv 2. cikkének (4) bekezdése kiterjed a kereskedési helyszíneken kereskedett származtatott termékekre. Ezért ennek a rendeletnek figyelembe kell vennie a szabályozott piacokon kereskedett származtatott termékeket is olyan ügyletek vonatkozásában, amelyek esetében úgy tekinthető, hogy objektíven mérhető módon csökkentik a kereskedelmi vagy likviditásfinanszírozási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat.

(16)

Bizonyos körülmények között a kereskedelmi kockázatok nem fedezhetők közvetlenül kapcsolódó árualapú származtatott termékre vonatkozó ügylet, vagyis olyan ügylet igénybevételével, amelynek pontosan ugyanaz az alapterméke és a végrehajtási dátuma, mint a fedezett kockázatnak. Ilyen esetben a személy egy szorosan kapcsolódó eszközzel – például egy eltérő, de a gazdasági viselkedés tekintetében nagyon közeli eszközzel – helyettesítő fedezetet alkalmazhat a kitettsége fedezésére. Ezen túlmenően makro- vagy portfóliófedezeti műveletet alkalmazhatnak azok a személyek, amelyek árualapú származtatott ügyletet kötnek az összes kockázatukhoz vagy a csoport összes kockázatához kapcsolódó kockázat fedezésére. Ezek a makro-, portfólió- vagy helyettesítő fedezetet jelentő, árualapú származtatott ügyletek e rendelet alkalmazásában fedezeti ügyletet jelenthetnek.

(17)

Amikor a kiegészítő tevékenységre vonatkozó tesztet alkalmazó személy portfólió- vagy makrofedezeti műveletet végez, nem feltétlenül képes egyértelmű kapcsolatot megállapítani valamely árualapú konkrét származtatott ügylet, valamint a kereskedelmi és likviditásfinanszírozási tevékenységekhez közvetlenül kapcsolódó, az ügylet fedezése érdekében vállalt konkrét kockázat között. A kereskedelmi és likviditásfinanszírozási tevékenységekhez közvetlenül kapcsolódó kockázatok összetettek lehetnek, kapcsolódhatnak például több földrajzi piachoz, több termékhez, időhorizonthoz vagy szervezethez. Az e kockázatok mérséklése érdekében kötött árualapú származtatott ügyletek portfóliója összetett kockázatkezelési rendszerekből származhat. Ilyen esetekben a kockázatkezelési rendszereknek meg kell akadályozniuk, hogy a nem fedezeti célú ügyleteket fedezeti ügyletekként kategorizálják, és kellően részletes bontásban kell bemutatniuk a fedezeti portfóliót ahhoz, hogy annak spekulatív elemei azonosíthatók és a küszöbérték-számításba bevonhatók legyenek. A pozíciók nem minősülhetnek kereskedelmi tevékenységhez kapcsolódó kockázatokat csökkentőnek kizárólag azon az alapon, hogy összességében kockázatcsökkentőnek tekintett portfólió részét képezik.

(18)

A kockázatok idővel változhatnak, és az ehhez való alkalmazkodás érdekében előfordulhat, hogy az eredetileg kereskedelmi tevékenységhez kapcsolódó kockázatok csökkentése céljából létrehozott árualapú származtatott termékeket vagy kibocsátási egységekhez kapcsolódó származtatott termékeket további árualapú származtatott ügyletekkel vagy kibocsátási egységekhez kapcsolódó származtatott ügyletekkel kell kiegyenlíteni. Ennek következtében valamely kockázat fedezése adott esetben árualapú vagy kibocsátási egységekhez kapcsolódó származtatott ügyletek olyan kombinációja révén válik elérhetővé, amelybe beletartoznak a kereskedelmi kockázattól függetlenné vált árualapú származtatott ügyleteket lezáró, azokat kiegyenlítő árualapú származtatott ügyletek is. Emellett egy olyan kockázat változásának, amelyet kockázatcsökkentés céljából árualapú vagy kibocsátási egységekhez kapcsolódó származtatott pozíció nyitásával kezeltek, nem vezethet ahhoz, hogy ezt a pozíciót a későbbiekben nem kezdettől fogva elsőbbségi ügyletként értékeljék át.

(19)

Ez a rendelet az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) által a Bizottsághoz benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeten alapul.

(20)

Az ESMA nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetekről, elemezte az ezekkel összefüggésben felmerülő esetleges költségeket és hasznot, és kikérte az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 37. cikke alapján létrehozott Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport véleményét.

(21)

A következetesség és a pénzügyi piacok zavartalan működése érdekében az e rendeletben megállapított rendelkezéseket és a 2014/65/EU irányelvet átültető kapcsolódó nemzeti rendelkezéseket azonos időponttól kell alkalmazni,

a)

fémekre vonatkozó származtatott ügyletek összefüggésében 4 %;

b)

kőolajra és kőolajtermékekre vonatkozó származtatott ügyletek összefüggésében 3 %;

c)

kőszénre vonatkozó származtatott ügyletek összefüggésében 10 %;

d)

földgázra vonatkozó származtatott ügyletek összefüggésében 3 %;

e)

energiára vonatkozó származtatott ügyletek összefüggésében 6 %;

f)

mezőgazdasági termékekre vonatkozó származtatott ügyletek összefüggésében 4 %;

g)

más árukra – többek között teherárukra és a 2014/65/EU irányelv I. melléklete C. szakaszának (10) bekezdésében említett árukra – vonatkozó származtatott ügyletek összefüggésében 15 %;

h)

kibocsátási egységek vagy azok származtatott ügyletei összefüggésében 20 %.

a)

az adott tevékenységek (3) bekezdés első albekezdése szerint kiszámított volumene nem haladja meg a csoport kereskedési tevékenysége (3) bekezdés második albekezdése szerint kiszámított teljes volumenének 10 %-át;

b)

az adott tevékenységek végrehajtásához felhasznált tőkének az (5)–(7) bekezdés szerint kiszámított becsült összege nem haladja meg a főtevékenység végrehajtásához csoportszinten felhasznált tőke (9) bekezdés szerint kiszámított összegének 10 %-át.

a)

amennyiben az (1) bekezdésben említett tevékenységek (3) bekezdés első albekezdése szerint kiszámított volumene a csoport kereskedési tevékenysége (3) bekezdés második albekezdése szerint kiszámított teljes volumenének több mint 10 %-a, de kevesebb mint 50 %-a, a kiegészítő tevékenységek kizárólag akkor tekintendők a csoport szintjén végzett tevékenységekhez képest kisebb részt képviselőnek, ha a kereskedési tevékenység volumene a 2. cikk (1) bekezdésében említett eszközosztályok egyike esetében sem éri el az egyes releváns eszközosztályokhoz a 2. cikk (1) bekezdésében megállapított küszöbérték 50 %-át;

b)

amennyiben a kereskedési tevékenységek (3) bekezdés első albekezdése szerint kiszámított volumene a csoport kereskedési tevékenysége (3) bekezdés második albekezdése szerint kiszámított teljes volumenének legalább 50 %-a, a kiegészítő tevékenységek kizárólag akkor tekintendők a csoport szintjén végzett tevékenységekhez képest kisebb részt képviselőnek, ha a kereskedési tevékenység volumene a 2. cikk (1) bekezdésében említett eszközosztályok egyike esetében sem éri el az egyes releváns eszközosztályokhoz a 2. cikk (1) bekezdésében megállapított küszöbérték 20 %-át.

a)

minden egyes nettó pozíció, akár hosszú, akár rövid pozíció 15 %-a, szorozva az árualapú származtatott termékek, kibocsátási egységek vagy azok származtatott termékei árával;

b)

minden egyes bruttó pozíció, hosszú és rövid pozíció 3 %-a, szorozva az árualapú származtatott termékek, kibocsátási egységek vagy azok származtatott termékei árával.

a)

a valamely adott árut alaptermékként tartalmazó árualapú származtatott ügyletek egyes típusaiban az adott árut alaptermékként tartalmazó ügylettípusok esetén felvett nettó pozíció kiszámítása érdekében;

b)

a kibocsátási egységekre vonatkozó ügyletekben az azokban felvett nettó pozíció kiszámítása érdekében; vagy

c)

a kibocsátási egységek származtatott termékeire vonatkozó ügyletek egyes típusaiban az azokban felvett nettó pozíció kiszámítása érdekében.

a)

a napi kereskedési tevékenységek volumene vagy az e kereskedési tevékenységekhez juttatott tőke több mint 10 %-kal csökken a három előző éves számítási időszak legkorábbi éves számítási időszakának és a legutóbbi éves számítási időszaknak az összevetésekor; és

b)

a napi kereskedési tevékenységek volumene vagy az e kereskedési tevékenységekhez juttatott tőke a három éves számítási időszak legutóbbi éves számítási időszakában alacsonyabb, mint az azt megelőző két számítási időszakban.

a)

az ügylet csökkenti azon eszközök, szolgáltatások, inputok, termékek, áruk vagy kötelezettségek értékében bekövetkező esetleges változásokból fakadó kockázatokat, amelyeket a személy vagy annak csoportja birtokol, előállít, termel, feldolgoz, nyújt, beszerez, forgalmaz, bérbe ad, értékesít vagy teljesít, illetve amelyek birtoklását, előállítását, termelését, feldolgozását, nyújtását, beszerzését, forgalmazását, bérbe adását, értékesítését vagy teljesítését a rendes üzletmenete alapján észszerűen tervezi;

b)

az ügylet a kamatlábak, az inflációs ráták, a devizaárfolyamok vagy a hitelkockázat ingadozásaiból fakadóan az a) pontban említett eszközök, szolgáltatások, inputok, termékek, áruk vagy kötelezettségek értékére ható esetleges közvetett hatások kapcsán felmerülő kockázatokat fedezi;

c)

az ügylet az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) 3. cikke alapján elfogadott nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok szerinti fedezeti műveletnek minősül.

a)

belső politikáiban ismerteti a következőket:

b)

kellően részletes bontásban képes bemutatni a portfóliókat az azokat alkotó árualapú származtatott termékeknek, kibocsátási egységeknek vagy azok származtatott termékeinek az osztályai, az alaptermék, az időhorizont és bármely egyéb releváns tényező tekintetében.